Játék a földgáz árával

Habár 2009-ben Románia éves földgázfogyasztása 20 százalékkal csökkent, az importgáz ára pedig körülbelül 40 százalékkal, az Országos Hatóság (ANRE), ha betartja az érvényes törvényeket, 20 százalékkal kellett volna csökkentse az árat, amelyet a végső fogyasztó, a lakosság fizet meg. Ehelyett azonban bejelentették, hogy az előttünk álló télen elkerülhetetlen lesz a drágítás, mert az importgáz máris többe kerül.Hogy mi ennek az oka? Egyszerű. A kormány fő célja, hogy az állami tulajdonban lévő Romgaztól minél több pénzt kapjon a befizetett profit nyomán. Vagyis, a fogyasztó zsebének kárára. Néhány hónappal ezelőtt az Európai Bizottság felhívta a kormány figyelmét, hogy az ANRE egy független, szakmai hivatal kell legyen, nem pedig a politikai céloknak alávetett csicskás. A Bizottság aggodalmát fejezte ki azért is, hogy a hivataltól, a 25 százalékos bércsökkenés után, elmentek a jó szakemberek, de ez már más kérdés. A lényeg, hogy az ANRE, a gazdasági minisztérium, bárki hivatalos személy, ha gázárról esik szó, azonnal kijelenti, ennek összege az importtól függ. Csakhogy, mivel 2009-ben, a gazdasági válság eredményeként esett a fogyasztás, a szükségletet belső termelésből is lehetett volna fedezni, amely természetesen lényegesen olcsóbb az importnál. A Săptămâna Financiară számításai alapján 2009-ben április és szeptember között oly mértékben csökkent a fogyasztás, hogy a hazai termelés a szükségletet 130 százalékban tudta volna fedezni, vagyis jutott volna a téli raktározásra is. Ilyenre az elmúlt tíz évben egyszer sem került sor, az ANRE azonban mégsem élt a lehetőséggel, s az árat kialakító “kosárba” ezekben a hónapokban is belenyomta az importgázt. Hogy miért? Mert eleget kellett tenni az importőrök lobbijának. A Romgaz pedig ahelyett, hogy hazai fogyasztásra adta volna saját termelését, mivel ez nem kellett az ANRE-nek, exportálta. Az exportból származó profit pedig a lyukas büdzsét táplálta, vagyis a fogyasztó zsebéből vették ki a pénzt.Idén a nyári hónapokban a belső termelés már „csak” körülbelül 100 százalékban fedezte a szükségletet, de a hatóság most sem élt az árcsökkentés lehetőségével, hisz hizlalni kellett a klientúrát. Megjegyzendő, hogy a lakosság „kosarába” természetesen belenyomták az importot is, miközben több, politikailag megfelelő nagyvállalat kizárólag hazai földgázt égethetett.Persze, az ANRE volt annyira tapintatos, hogy némi port hintett a lakosság szemébe, hisz tavaly májusban 3, majd júliusban 5 százalékkal csökkentette az árat. Hogy ez a kevés miért nem érződött mégis a számlán? Mert a hivatal 66 százalékkal emelte az elosztási díjat, amely végső soron mindenki számláján megjelent. Két hónap múlva aztán levitte az elosztási díjat, és folytatta a gyakorlatilag követhetetlen játékot az árakkal.Konkrétan számokkal: amennyiben az ANRE figyelembe veszi a hazai gáztermelést, és ebből fedezteti a lakossági fogyasztást, akkor tavaly nyáron a gázszámla 20 százalékkal kellett volna kisebb legyen, mert egy köbméter ára áprilisban 65 lej/MWh-ról 45,7-re esett vissza.Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a szolgáltatók érdekeit. Nekik nem céljuk, hogy két-három havonta mozgassák a földgáz árát, s ha valaki megkérdezi tőlük, miért csak akkor módosítanak, amikor felfele mozognak az árak, azonnal kész a válasz: drágultak az egyéb költségek, ennyi Nyugat-Európában is stb. Más kérdés, hány percet dolgozik a nyugat-európai egy köbméter földgázért, és hány percet a romániai.Egy másik „hivatalos verzió” szerint, az importgáz árának változása a fogyasztó számláján 6-9 hónapos késéssel jelenik meg. Vagyis a 2009-es árcsökkenésnek valamikor meg kellett volna jelennie a számlán. De természetesen nem jelent meg.A jelenlegi gazdasági miniszter, Ion Ariton „nem szeretné” emelni most télen a földgáz árát, persze a dolog nem tőle függ, hanem a piac legerősebb játékosaitól. És még valami: most jó okunk van politikai beavatkozást kiáltani az ANRE árkialakítási módszereinél, de lehet, egyszer még visszasírjuk ezt a szabályozott árpolitikát, mert az unió egyre vehemensebben követeli Romániától, hogy szüntesse meg az energiaárak hivatali szabályozását, csak a piac diktálja az árakat.