Könnyű papolni?

Megbékélésre, az átélt borzalmak felejtésére igyekszik rábírni a világ a nemrég még egymással fegyveres konfliktusban lévő országokat, népeket. Egyházak, politikusok, diplomaták, karitatív szervezetek munkálkodnak a megbékélésért. Kétségtelen: nemes célkitűzés. Csakhogy…

A minap egy riportfotót láttam a világhálón: valamelyik háború sújtotta országban készült a kép. Egy férfi két (halott? eltűnt?) gyermekének a fényképét mutatja a kamerának. Vörösre sírt szeme a fénykép készültekor is könnybe lábadt. A tragédiát elképzelve, a semleges szemlélőnek is borzongató, könnyfakasztó látvány.

Elképzelni sem tudom, miként lehet egy ilyen családapának a megbékélésről hatékonyan beszélni. Melyik felebarátjának tudná megbocsátani élete értelmének az elvesztését? Még ha vallásos, Istenhívő emberről is van szó. Ő mondhatná a megbékélésről szónoklóknak: Nektek könnyű papolni! Miért nem akadályoztátok meg?