Madáremlékezet

Tavaly, a bőséges hóesést követően az ablakpárkányra kitett puliszkával igyekeztünk enyhíteni a környék galambjainak éhét. Nem (galamb)szelíden, betyárul tolakodtak az ételért. 

Dicséretükre mondva: a hó eltakarodása után máshol keresték meg maguknak a betennivalót, nem koldultak és piszkoltak tovább ablakunkban.

Az idei tél fekete karácsonyt, s majdnem fekete januárt hozott. Kicsi barátaink el voltak valahogy, találtak maguknak eledelt. A január végi első hó lehullása után viszont ismét megjelentek ablakunknál. Kérték a jussukat, mintha nem is egy éve, hanem tegnap lettek volna itt legutóbb.

Azt mondják, a madaraknak nincs emlékezete, csak ösztöne. A példa alapján állítom: több van, mint néhány politikusunknak. Ők emlékeznek az egy évvel korábbi ablakra, a politikusok a választást követően azonnal elfelejtik ígéreteiket, vagy korábbi nyilatkozataikat. Közbiztonságról, fizetés- és nyugdíjrendezésről, az egészségügy kérdésének rendezéséről, útépítésről, korrupcióról…

A madarak emlékezetében jobban bízhatunk!