Merjünk nagyok lenni!

Akik látták a csíksomlyói zarándoklatról készített teljes riportot, azok valószínűleg észrevették a GySEV Taurus mozdonyára ragasztott egyik logót: Merjünk nagyok lenni! Bevallom, nekem megdobbant a szívem. Mert az anyaországban majd egy évtizeden keresztül az országot vezető pártkoalíció azt sulykolta a lakosságba, hogy ne is várjanak nagyobb eredményeket a kicsi országtól. A köztudatba bevetett „Merjünk kicsik lenni!” szlogennel önmaguk erkölcsi, szellemi apróságát, hozzánemértését, tehetetlenségét igyekeztek leplezni a politikusok. Vagyis legyen minden kicsi: az ország, a történelem, a lehetőségek. Ezért ne is várjanak többet az országot vezető kormánytól, politikusoktól sem. Azt hiszem, aki megnézte a szombati több százezres tömeg részvételével megtartott misét a csíksomlyói nyeregben, majd másnap az ezeréves határnál, Gyimesbükkben tartott megemlékezést, a felújított Kontumacia- kápolnánál tartott szentmisét, az azonnal kihúzta mellét. S ha mindeddig nem, akkor most nagyon büszke volt arra, hogy magyar. Mert látta-hallotta, hogy lehet másként is. Úgy, hogy sokmillióan megfogjuk egymás kezét, vagy hogy nem adjuk oda, nem herdáljuk el azt, ami a miénk, amit őseinktől örököltünk. Felemelő volt hallani Böjte Csaba lélekmelegítő szavait az összetartozásról és az isteni szeretetről, amint azt is látni-hallani, hogy a gyimesbükki szentmise prédikációját lelkesen megtapsolja a szabadtéri oltár elé begyűlt sok száz hívő. Remélem, hogy a Mindenhatónak is tetsző cselekedet volt! Belegondolva: nem volt véletlen az elmúlt nyolc esztendő minden szempontból elhibázott politikája. A gazdasági elemzést nálam hozzáértőbb szakemberekre bízom, de annak nemzetpusztító kihatását minden józanul gondolkodó polgár megérezte. Elsősorban mi, a határon túliak, de az anyaországbeliek is. Mert az országot olyan politikusok vezették, akiknek maguknak sem volt hite. (Talán csak önmaguk gyarapodásában!) Nekik eszükbe sem jutott, hogy személyesen részt vegyenek, vagy képviseltessék kormányukat, országukat a nemzet legnagyobb zarándokhelyén, a csíksomlyói búcsún. Vagy az augusztus 20-i, Szent István-napi körmeneten. Egyszer-kétszer egy évben! A vasárnapi istentiszteleteket nem is említem, mert (bizonyosan) súlyos vezetői gondjaik a hét minden napját lefoglalták!  Minap XVI. Benedek pápa a vatikáni dikasztérium 24. plenáris ülésén a világ államainak jelenlegi politikai helyzetét elemezve kifejtette, hogy a világon szükség van hiteles keresztény politikusokra. Vagyis olyan keresztény vagy (hogy a protestáns testvéreim nehogy félreértsenek) keresztyén országvezetőkre, akik istenfélők. Akik hiszik, hogy nemcsak e földi életben tartoznak elszámolással, hogy rossz döntéseikért valamikor elszámolás jár. Nemcsak a parlament vagy a földi bíróság előtt. Akik egy-egy felelős döntésük előtt erre is gondolnak. Mert hogy a mostanáig kormányzó anyaországi párt politikusai nem ezt tették, az bizonyos. Ezért fogalmazták meg azt a nemzeti öntudatot, büszkeséget romboló szlogent, hogy Merjünk kicsik lenni! (Törpék vagy gnómok, hogy mellettünk ők óriások lehessenek?)Az idei csíksomlyói zarándoklat után viszont bebizonyosodott: tényleg ők a törpék. Mi pedig merjünk nagyok lenni!