Miért drágul az arany?

Szeptember vége óta az arany világpiaci ára rekordot rekordra dönt, gyakorlatilag mind Londonban, mind New Yorkban minden kereskedési napon emelkedik az ára. 

Egy héttel ezelőtt például, egy uncia (31,103 g) arany 1317 dollárba került, kedden délután Londonban (London Fixing) már 1348 dollár volt, New Yorkban pedig 1355. Hasonlóan, de mérsékelt tempóban drágul egyébként az ezüst is, egy hete még 22 dollárt kértek egy unciáért, most kedden pedig már 23-at. S ha voltak is közben lefele mutató ingadozások, a tendencia a drágulás.

Amely, a jelek szerint még jó ideig folytatódhat. Legalábbis az Erste Bank elemzői által végzett tanulmány szerint, amelynek egyik legfontosabb végkövetkeztetése, hogy általános világjelenségként csökken a bizalom a tulajdonképpen fiktív értékkel rendelkező pénzben, ellenben nő a bizalom az aranyban, hisz ezt tette az emberiség az elmúlt évszázadokban is. Ugyanakkor mindenki tisztában van vele, s a tapasztalatok is ezt bizonyították, hogy az arany és a többi nemesfém mind infláció, mind defláció idején megőrzi értékét.

Persze, a bizalom nem az egyetlen ok, amiért drágul az arany, a mozgatórugók között politikai hatást is fellelhetünk.

Az elmúlt évek során az államok jegybankjai általában az alapkamat csökkentésével pumpáltak elegendő likviditást a gazdaságba. Mit jelent ez? Hogy a jegybank csökkenti az alapkamatot, a kereskedelmi bankok ezt követve csökkentik a lakosság, a vállalkozások megtakarításainak kamatát, s bekövetkezik egy pont, amikor már nem éri meg bankban szaporítani a pénzt, a tulajdonos kiveszi és befekteti a gazdaságba, részvényekbe stb. Az USA jegybanki szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank már 1 százalékon tartja az alapkamatot, de alább hova menjen? Ezért aztán az egyik kivezető út a patthelyzetből, hogy aranyat kölcsönöznek a piacról, ezt beviszik a trezorba a meglévő aranytartalék mellé teszik, és ellenértékként pénzt nyomtatnak. Tudvalevő, hogy normálisan működő országban a jegybank csak annyi készpénzt hoz forgalomba, amennyire rendelkezik aranyfedezettel, ellenkező esetben a pénz elértéktelenedik, és meglódul az infláció.

Tehát a piacról lízingelt aranyfedezettel sikerül több pénzt nyomni a gazdaságba. Más kérdés, hogy amikor a jegybank vissza kell szolgáltassa a lízingelt aranyat, a pluszban piacra dobott pénzt is be kell szippantania. S ez vagy sikerül, vagy nem, de ez már más probléma.

Vagyis a jegybankok „aranyéhsége”, a kereslet megugrása drágítja az aranyat a világpiacon.

S hogy mi ebben a politika szerepe? Akármennyire is függetlenek a jegybankok, nyilvánvalóan politikai sugallatra „gyártanak” pénzt, hogy megőrizzék a piac likviditását, a gazdasági motor működőképességét, végső soron a hatalmon lévő pártok támogatottságát. Pedig a központi bank és a kereskedelmi bankok fő feladata lenne a megtakarítások ösztönzése.  

Ami Romániát illeti, általában a piaci mozgások, a központi bank monetáris intézkedései semmiben sem különböznek az amerikaitól vagy franciától, némettől, ebben az esetben azonban a BNR még nem kényszerült arra, hogy aranyat kölcsönözzön, majd plusz pénzt nyomtasson. Egyelőre még rendelkezik elegendő játszótérrel, hogy megoldja a problémákat.

Az arany drágulását azért a készletek lassú kimerülése is okozza. A termelő országok egyre mélyebbről, egyre költségesebb módszerekkel hozzák felszínre a nemesfémet – érthető, miért ennyire türelmes Verespatakon az RMGC –, ami szintén árfelhajtó szerepet tölt be. De nem szabad elfelejteni, hogy az amerikai hitelmizéria még nem múlt el teljesen, az ingatlanpiac komoly gondokkal küszködik a tengeren túl, így a pénzek egy része most aranyba menekül.

Persze, a most megdőlő árrekordok még messze vannak a ’80-as évektől, amikor, figyelembe véve az inflációt, mai áron 2300 dollárt is adtak egy unciáért, pedig a ’70-es években ezer dollár alatt volt az ár. Az Erste elemzése minden esetre rövid távon, vagyis hat hónapos előrejelzéssel még további drágulással számol. Kérdés viszont, milyen váratlan események történnek még addig a világpolitikában, majd erre reagálva a világgazdaságban, ami gyökeresen módosíthatja az előrejelzést. Mind pozitív, mind negatív irányban.