Nem bízom a megoldásban

Olvasom a lapban, hogy Temesváron szenzációs, Európában egyedülálló leletet tártak fel: a vár 18. századi zsilipjét. Az írásban a lelet megmentésének, hasznosításának három lehetőségét is felsorolják.

Nem vagyok illetékes, sem régész, sem temesvári városgazda, nem szólhatok bele a kérdés megoldásába. Magam az eddigi hazai tapasztalatok alapján nyilvánosan kijelenthetem: nem bízom a harmadik terv, mármint a zsilip elköltöztetése és újraépítése megvalósításában. Azért sem, mert a műemlék lebontása és újbóli felépítése olyan pénzösszegeket emésztene fel, amellyel a város (biztosan) nem rendelkezik.

Csak emlékeztetőül ott van a mesés Ada Kaleh szigetének szomorú története. Amikor a vaskapui vízerőmű építésekor lebontották, filmet készítettek az eseményről, minden médiában elhangzott: köveit megszámozták, keletebbre hamarosan felépítik. Történt negyven esztendeje. Azóta az illetékesek valószínűleg már azt is elfelejtették, hova raktározták a köveket, egyáltalán azok megvannak-e, avagy darabonként szétlopták őket, s most óromániai csicsás palotáknak az építőelemei.

Nem tudom, milyen súlya van a szomszéd megye műemlékvédőinek. De jó lenne hinni abban, hogy karakánul kiállnak a zsilip megmaradása mellett. Eredeti helyén!