Politikai hovatartozása?

Kedves ismerősöm érdeklődik, hogy van-e bankszámlám egy bizonyos pénzintézetben. Mondom, nincs, mert… Nem rejtem a véleményem véka alá, vagy másfél évtizede bankellenes vagyok. Okaim között említem, hogy számomra elképzelhetetlen, hogy egy pénzintézet, ahova pénzem kamatozni elhelyezem, s az azt használja, egy bizonyos idő után felszólítson (mint tette egy másik bank), hogy töltsem fel a számlám, mert elfogyott róla a pénzem. Úgy, hogy egy váratlanul kapott összeget a számlámon hagytam, abból egy fityinget sem vettem ki. A bankban az illetékes hölgy magyarázta, hogy a kezelési költségek másfél év alatt nyelték el a betett tőkémet! És nem lehet elfelejteni, hogy a jelenlegi gazdasági világválságot is a bankok felelőtlen kölcsönzési politikája robbantotta ki. Nem emelte az irántuk érzett szimpátiámat az a hír sem, hogy a jelentős állami támogatással a csődtől megmentett bank vezetői olyan luxus bankettel ünnepelték „megmenekülésüket”, ahol a magyar népmese szerint „Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé”. Hát ne az én pénzemből mulatozzanak, mondtam naiv bosszúsággal, s kivettem minden leemelhetőt a bankkártyámról. Az illető meséli, hogy felszólítást kapott bankjától, hogy az új esztendőben aktualizálni szeretnék adatait, ezért felkérik, hogy jelenjen meg a pénzintézet fiókjában. Elment, s ott elébe tették a kitöltendő űrlapot. A szokásos kérdések (név, lakhely, munkahely, családi állapot) mellett olyan kérdésekre kellett volna válaszolnia, mint nemzetisége, anyanyelve. S amit még ennél is furcsábbnak tartott: politikai hovatartozása. Hm… Nemzetiség, anyanyelv, politikai hovatartozás? Egy banknál? Nyeltem egyet. Az illető nem volt még abban a korban, hogy tudhassa: a gyászos emlékű szocializmusban a vállalati káderes nyilvántartásában minden alkalmazottnál, sőt a középiskolás diákok, egyetemisták esetében szüleik nevénél is szerepelt a politikai hovatartozása, valamint vagyoni állapota 1944. augusztus 23. előtt és után kérdés. Ennek (és másnak) a függvényében alkalmazta a jelentkezőt, vagy akár tanácsolta el az egyetemről, iskolából a hallgatót, diákot. Szóval nincs új a nap alatt! Visszatérnek a régi „szép” idők, csak a káderest most humánpolitikusnak nevezik. Ugyanazt a tisztséget tölti be, ugyanúgy kutakodik az emberek magánéletében. S ugyanolyan mindenható hatalommal rendelkezik, mint elődje. (Lásd a magyar BKV százmilliós végkielégítéssel nyugdíjaztatott humánpolitikai igazgatóját!) S úgy néz ki, immár a politikai hovatartozás függvényében adhat vagy tagadhat meg bankkölcsönt. Ismerősöm megtagadta az adatai kiszolgáltatását, mire nem töltötték ki új adatlapját. Erre, önérzetes ember lévén, felszámolta a bankszámláját. Azóta is azon gondolkodom, vajon hányan akadnak hozzá hasonlóan gerincesek?Mert ha sokan, akkor csődbe menne a bank. Félek, ez nem következik be.