Robbanás

Ma már nincs olyan akciófilm, amelyben ne lenne néhány látványos robbanás. A látványtervező felrobbantat bombát, épületet, járművet. Ez utóbbit természetesen úgy, hogy legalább hármat bukfencezzen a levegőben. Minél nagyobb a lánggömb, annál látványosabb az egész alkotás – vallja a producer.

Szóval robbantgatunk. Ez a trend, erről úgy sem tudjuk lebeszélni az akciófilmek alkotóit. Csakhogy…

Csak dokumentumalkotásként szoktam történelmi tárgyú filmeket nézni a televízióban. A kosztümös alkotások többségére nem a történelmi hűség a jellemző, minősítésük a „romantikus kicsengésű kalandfilm”. Az is kell! Talán a látvány felkelti érdeklődésüket a történelem iránt. De…

Minap belecsöppentem egy, a középkorban (a fegyverek és kosztümök alapján a 11–12. századot saccolom) játszódó kosztümös történelmi film közepébe. Címét sem tudom. Néhány percet néztem, addig, amíg az egyik íjász „mesterlövész” (Robin Hood módjára) valami fáklyát el nem talált, amitől hatalmas robbanás rázta meg a várat. Az avatatlan néző hülyítésére, aki nem tudja, hogy a 14. század közepe előtt Európában nem ismerték, így véletlenül sem használták a puskaport. Íjjal legfeljebb egy szalmakazalt vagy nádfedeles házat lehetett felgyújtani. Robbantani semmit.

Igaz, a felvételen olyan jól nézett ki a vár tornyának ablakából kicsapó lángcsóva.

A filmesek így, mások másként írják át történelmüket!