Tíz legszebb város

Nézegetem a világhálón a legszebbnek ítélt tíz városról készített összeállítást. Mellesleg megjegyezve, az ausztráliai és kanadai városok dominálnak, Európát Bécs (2. hely) és a hatodiknak rangsorolt Helsinki képviseli. 

Tudom, régiónk települései közül egyik sem rúghat labdába, mert anyagi lehetőségeink nem olyanok. Mi nem építhetünk kacsalábon forgó tornyokat, tengeröblön átívelő hidakat, csillogó felhőkarcolókat.

Az előbbi megállapítás ellenére egy dologra azért felfigyelhetnének városatyáink. Mégpedig arra, hogy amennyiben végignézik a képsort, egyértelműen szembeötlő: az épületeken kívül a városképek meghatározó legszebb két eleme mindenütt a zöldövezet és a nagy vízfelület. Tudom, tengert nem lehet Közép Európába varázsolni, az Aradon, Temesváron, Nagyváradon, Szegeden átfolyó vizek még csak nem is Duna méretűek. De…

Városvédő barátaimmal sokadszorra mondjuk: évtizedek óta dühödten irtották, irtják ma is a fákat, tüntetik el a zöldövezeteket mifelénk. Biztosak lehetünk, hogy az elkövetkező évtizedekben sem jöhetünk számba semmiféle város-rangsorolásban. Még a helyi szintűekben sem. Egy légi felvétel bárkit meggyőzhet arról, milyen kevés parkkal, fasoros alléval, piazettával rendelkezünk. Gondoljunk bele: Aradon valamikor árnyas fasorokkal rendelkező utcák manapság olyan kopaszok, mint néhai Telly Savalas vagy Inke László kobakja. Az egykori városliget területe több mint felére zsugorodott, s a beépítés még nem fejeződött be. E vidéken a fák „kozmetikázása” elnevezés lényegében csonkítást takar. A mikelakai negyed eredetileg kerületi parknak szánt területén már alig akad beépítetlen terület.

Vajon mi győzheti meg a városvezetést, hogy fordítson e szemléleten?