Uraim, elegünk van!

Ismét árvíz pusztít az Ókirályságban. Egy kis rosszindulattal azt mondhatnánk: menetrendszerűen. Mert ha végiggondoljuk az elmúlt két és fél évtizedet, nem telt el három-négy év, hogy ne lett volna Olténiában, Havasalföldön vagy Moldvában kisebb-nagyobb áradás. Olyankor államelnök, miniszterelnök, belügyminiszter, prefektus sürgölődik a helyszínen. 

Ki gumicsizmában, ki gumicsónakon. Segélyszállítmányok (emlékszünk benne Udrea asszony magas sarkú cipőire?), majd egy-két útszakasz, híd, áteresz rendbehozatala. És néhány ház újjáépítése az erdélyiek, bánságiak pénzéből, mert az odaátiak közül bizony nagyon kevesen kötnek lakásbiztosítást. Az csak mifelénk kötelező!

Nem tudom, ki hogyan van vele, de úgy érzem: nekünk, a Kárpátokon innen lakóknak bizony a hócipője is tele van avval, hogy a károkat állandóan csak a mi adógarasainkból rendezzék.

Mert arról nem szólt egyetlen híradás sem, hogy az ország regnáló kormányai, netán a helyi hatóságok az árvizek levonultát követően komolyabb árvízvédelmi munkálatokba kezdjenek. Ugyan kérdezze meg már egy képviselő a parlamentben, hogy az elmúlt évek kormányai közül melyik építtetett akár egyetlen kilométernyi gátat is a Szeret, Jalomica, Dâmboviţa, Prut vagy akár a Duna mentén. Egyetlen volt kormányfő sem dicsekedhetne ilyesmivel! Fogadnék: a most levonuló árvíz után sem fog.

Politikus uraim, elegünk van a fejőstehén szerepből!