Visszajelzés

Visszajelzés érkezett egy korábbi írásomra. Annak megjelenését követően, a Szent Csont Klub kérdésben meghurcolt egyik szereplő külföldről a telefonba úgy fogalmazott édesanyjának, hogy „úgy látszik, rehabilitáltak bennünket”.

Sajnos, le kell hűtenem az érintett optimizmusát: rehabilitációról szó sincs, legfeljebb arról, hogy most már emlegethetjük, utalhatunk az ügyre, beszélhetünk a politikai rendőrség jogsértéseiről. Jogi értelemben vett rehabilitációra viszont nem kerülhet sor, hiszen az ügyben nem volt tárgyalás, nem született bírói ítélet.

Ebben és a sok ezer ehhez hasonló esetben az jelentené az ügy megnyugtató lezárását mindenki számára, ha az akkori ankétokban részt vevő valamelyik belügyis nyomozó bevallaná, hogy az ártatlan összejövetelekből, elejtett beszélgetésekből, egy félresikerült fogalmazásból ők kreáltak politikai ügyeket. Saját éberségüket igazolandó. Lásd román újságíró kollégánk meghurcolását egyetlen betűhiba miatt (masaj-mesaj). Avagy ha az egykori politikai titkosrendőrség valamelyik országos parancsnoka, vezetője bocsánatot kérne az 1948–1989 közötti mindenkori meghurcoltaktól.

Erre viszont a legkisebb remény sincs. Még negyedszázaddal az úgynevezett rendszerváltás után se álmodozzunk ilyesmiről! Ehhez bátorságra lenne szükség.

No meg azóta az érintettek túl mély gyökerekkel ágyazódtak bele az új politikai rendszerbe!