Annyian és annyiszor tették már fel a kérdést: lehetséges-e egy Isten nélküli erkölcsös világ? És mindig, filozófusok elméletei vagy az egyszerű emberek mindennapos gondolatai ugyanazt a választ adták, hogy nem lehetséges!
Az egyetlen igaz, követhető út, ha elfogadjuk: Jézus soha nem hirdette, hogy az isteni erőkből csak ő részesülhet, sőt tanítványainak többször is megígérte, ha meggyőződéssel hisznek, maguk is részesülhetnek az erőből. Ez a hit tartotta, tartja máig is egyben a nagylaki katolikusok közösségét, amelynek a tagjai tavaly ünnepelték templomuk felszentelésének 130. évfordulóját.
Bár az idei nem kerek évforduló, a hívek ugyanolyan szeretettel és hittel készülnek rá, mint az elmúlt évben, tisztelettel emlékezve az itt szolgáló plébánosokra. Ez alkalommal a helység vallástörténetének egyik fontos személyiségéről, Radics Pál (1813–1895) katolikus lelkészről szólunk bővebben, aki 1852 és 1880 között Nagylakon szolgált, adminisztrátori megbízatással, Tevékenységét a Szeged-csanádi Püspöki Levéltár iratai, Miklós Péter („Honismeret”) feldolgozása alapján vázoljuk.
A mai római katolikus plébánia 1845-ben létesült, a hívek a volt katolikus iskola helyén lévő kápolnában gyűltek össze. 1860-ban Radics Pál lelkészkedése alatt állítják az akkor még nem létező, de a majdan felépülő templommal szemben lévő keresztet Szűcs Netzkó György, szegedi gabonakereskedő és Faragó Anna hitestársak, valamint György, Sándor és István fiaik adományaiból, hirdetve, hogy „Imádunk tégedet és áldunk, mert szent kereszted által váltod meg a világot…” Szerencsére a kereszt ma is áll. Maga a templom Bonnáz Sándor csanádi püspöknek, de nem utolsósorban az akkor már beteg Radics Pál áldozatkészségének köszönhetően 1878–1879-ben épült és 1879 novemberében Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel.
Radics Pál 1880-tól 1895-ben bekövetkezett haláláig szőregi plébánosként tevékenykedett. Érdemes megemlíteni, hogy a volt nagylaki lelkész jó barátságban volt Jókai Mórral, akinek elmesélte az 1863-as nagy ínség nagylaki történetét, amit Jókai „A nagylaki iskolafiúk” versében ír meg.
Feltétlenül szólnunk kell arról, hogy nemcsak vallásos, hanem kulturális, szociális tevékenységének méltó jutalmaként 1895-ben XIII. Leó oklevélben pápai kamarás címet adományoz a volt nagylaki plébánosnak, Radics Pálnak. Amikor templomunk felszentelését ünnepeljük, büszkeséggel, szeretettel, tisztelettel és hálával emlékezünk valamennyi itt szolgált plébánosra és különösen Radics Pálra, aki ennek alapkövét elhelyezte és megalkotta.
Az évforduló tiszteletére június 29-én, kedden 17 órakor szentmisét celebrál ft. Salman Demeter helybeli plébános.
Dr. Orbán Balázs
Hozzászólások