A beszédnek „súlya van”, a felelőtlent megítéli az Úr!

„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kolossé 4, 6.)

Több napig szerepelt a média híradásaiban a Gulyás László professzornak tulajdonított dicstelen kijelentések témája. A Szegedi Tudományegyetem keretében a rektor vizsgálatot is elrendelt, hangsúlyozva, hogy a professzor rasszista és szexista kijelentései ellentétesek az intézmény értékrendjével. Az emberi szónak „éle és súlya” van. Egyéneket, közösségeket lehet átgondolatlan véleménynyilvánítással megalázni, vagy kedves szavakkal barátságokat ápolni. Pál apostol óvva inti jeles tanítványát, Timóteust: „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben”! (2. Tim. 2, 16.) Pál szerint tehát a felelőtlen, bántó beszéd hátterében istentelenség van. Az Örökkévaló közösségi életre, és ezen belül a szeretetkapcsolat megélésére teremtette az embert. A nagy „szakadás” a bűn révén tört be világunkba. Már az első földi család két fia – Kain és Ábel – között olyan feszültség alakult ki, hogy az első gyilkosság is bekövetkezett. Isten számon is kérte Ábel vérét a gyilkos Kainon, ezt követően a büntetés nem is maradt el: számkivetett, „bujdosó és kóborló leszel a földön”. (1. Mózes 4, 12.)

Kedves nemzettársaim! Semmi sem történhet világunkban, ami az Örökkévaló Isten tudatán kívül bekövetkezhetne. Meghatározta az ember nemzetiségét, életterét, születési és tartózkodási helyét… stb. Mindezt Isten szeretetből tette, nem ellenséges indulatoktól vezérelve. Ha valaki erről nem akar tudomást venni, és más közösséghez csatlakozik, saját döntése, felelnie kell érte Isten előtt. El lehet fogadni szeretetét, vagy „bölcsnek tűnő” emberi magyarázatokkal visszautasítani. Isten viszont még akkor sem hagyta magára az embert, amikor a Sátán megcsalta és bűnre csábította. Folytonosan „kommunikált” vele, küldte prófétáival az ember javát szolgáló üzeneteket. Amikor viszont a megbízott küldött gyengének érezte magát, hogy üzenethordozó legyen, megerősítette, bátorította, hogy elvégezze a reá bízott feladatot. Fontos azonban tudomásul venni, hogy Isten üzenete mindig mentő szándékkal történt, még akkor is, ha a bűnt kemény szavakkal elítélte, és kilátásba helyezte: megtérés hiányában a büntetés elkerülhetetlen! Alapvető fontosságú tehát megtanulni Istentől, hogy nem szabad „szőnyeg alá seperni” mindazt, ami elítélendő és nem egyezik meg az Örökkévaló akaratával! A megtérést, a helyreállítást élő szóval is szükséges elvégezni, de mindez Isten igéjének a tanítása alapján, a jóérzés határain belül történjen! Ennek ellenére olykor jön a hideg visszautasítás.

Drága magyar testvéreim! Időnként Isten küldöttei, érezve a feladat nagyságát, különböző okokra hivatkozva megpróbáltak „kibújni” a küldetés elől. Így volt például Jeremiás próféta esete, amikor megkapta az isteni felszólítás nagy küldetését, azt válaszolta: „Ó Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!” Az Úr azonban ezt mondta: „Nekem ne mond, hogy fiatal vagy, menj, ahova csak küldelek…”! (Jer. 1, 6.) A küldetés szempontjából nagy jelentőségű, ami ezután történt: „…kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat és ezt mondta nekem: Én most szádba adom igémet! Lásd én  a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj”! (Jer. 1, 9–10.). Egy ponton Mózes is ki akart hátrálni a küldetés elől, mondván: „Nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én”. De az Úr meggyőzte őt egy felvilágosító mondattal: „Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává, süketté, látóvá, vagy vakká? Talán nem én az Úr?” (2. Mózes 4, 10–11.) Ezt követően Mózes is „csatasorba” állt. Az Úr csodadolgairól beszélni általános érvényű és megtisztelő feladat. Józsué úgy biztatja a népet: beszéljétek el fiaitoknak, hogyan kelt át a nép a kiszárított Vörös-tengeren, vagy hasonlóan, hogy az Úr kiszárította a Jordán vízét előttetek, amíg átkeltetek.

Kedves testvéreim! Felbecsülhetetlen értékű csoda, hogy az Örökkévaló Isten Fia által is szólt az emberekhez: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” (Zsid. 1, 1–2.) Jézus számos esetben az egyszerű emberekre bízta a jó hír továbbadását, így például, amikor a meggyógyított betegnek mondta: „Menj és beszéld el tieidnek, milyen csodadolgot tett veled az Úr”! Végül pedig minden Istenfélő hívő embert, a megváltás örömüzenetének továbbadásával bízott meg: „Elmenvén tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”! Jézus, a mi drága magyar népünkre is ezt a nemes feladatot bízta. Amíg ezt végezzük érvényes lesz reánk ígérete: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”!

Bátkai Sándor