A chilei nőkért imádkoztunk

A Mosóczy-telepi református gyülekezetben az elmúlt pénteken tartottuk a hagyományos Egyetemes Női Világ-imanapot, amelyre idén a chilei nők hívtak. 

Akiknek országában áldozással, „Dios te bendiga! – Áldjon meg az Isten!” köszöntik egymást az emberek. Az igei liturgiát a chilei világnap bizottság állította össze „Hány kenyerünk van?” címmel. Isten szeretetét éreztük imádkozva egymásért, valamint a chilei nőtestvérekért. Akiknek állandó gondjuk a szegénység, a munkanélküliség, az alultápláltság és az erőszak. Közöttük igen sok az írástudatlan, a kiszolgáltatott, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya. Az áldatlan helyzeten változtatni szeretnének.

Az istentiszteleten nt. Józsa Ferencz lelkipásztor szolgált Márk 6–32–44. alapján. Két titka van a kenyerek csodájának: Ami van, azt Jézus kezébe kell tenni, mert az Ő kezében szaporodik meg csodálatos módon a kevés. Nem az emberi ügyesség, hanem az Isten kegyelmének és mindenhatóságának a csodája révén. Másik titok: hálát adni a kevésért. Jézus, amikor kezébe vette a két halacskát és az öt kenyeret, felemelte tekintetét az égre és hálát adott. Tehát a kevésért is hálát kell adni, ami van. Mert a kevés is Isten ajándéka. Hittel, hitben az ige azt hirdeti, ami embernél lehetetlen, az lehetséges Istennél. Együtt szólaltattuk meg a chilei nők énekeit, Józsa Emese és Józsa Tamás közreműködésével láthattuk, hallhattuk az életüket bemutató filmet. Az egyetemes imahét szeretetvendégséggel zárult, amiért hála a nőszövetség tagjainak és a tiszteletes asszonynak.

Komádi Sándor