A földi „végállomás” után

„Mert nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”

(Filippi 1, 21.)

Az Öröktől fogva létező teremtő Isten legfőbb jellemvonása a kiapadhatatlan szeretet. Szükségszerű tudomásul venni, hogy az Örökkévalónak kiáradó szeretete van. A kiáradó szeretetnek viszont társra van szüksége ahhoz, hogy látható legyen. Ezért megbonthatatlan a Szentháromság szeretetközössége. Az Örökkévaló Isten az embert is közösségi létre teremtette, és elhelyezte a csodálatos Édenben.  Boldog örömmel találkozott „hűvös alkonyatkor” Ádámmal és Évával, és társalgott velük, mint szülő a szeretett gyermekeivel. Minden csodálatosan folyt, amig meg nem jelent a lázadó angyalfejedelem, Sátán, aki bűnre csábította őket. Minden bűn Isten elleni lázadás, amire kimondatott az ítélet: a bűn zsoldja a halál. A földi, fizikai élet ezek után nem végtelen. Egy idő után a „por” visszatér a földbe, ahonnan vétetett, az Istentől kapott szellemi rész pedig visszatér Istenhez, akitől minden földre született ember kapta azt. Nos, a bűn olyan mértékű „bántás” a teremtő Isten ellen, hogy szükségszerű volt kimondani a bűnre szóló halálos ítéletet. A megmentés csodáját, azaz a halál elszenvedését vállalta magára a halhatatlan Jézus Krisztus. Ez viszont csak úgy történhetett meg, hogy időlegesen halandó földi testet öltött magára, hogy el tudja szenvedni az ember helyett a kínos halált. Kereszten kifolyt vére Isten számára kiengesztelő értékű volt, tehát, aki elkéri Istentől Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel a kegyelmet, az meg is kapja. Ugyanakkor együtt lesz a Megváltóval a menny örök országában. Nagyon fontos tudomásul venni, amit Jézus Krisztus mondott: a bűnök bocsánatát csak ezen a földön, fizikai testben lehet elkérni, ahol a bűn elkövetése történt. Ha valaki a földi végállomás után bűneivel lép át a túlsó partra, annak sorsa a borzalmas ítélet lesz, amit ott kell elszenvednie a halhatatlan örökkévalóságban. Pál apostol, aki elkérte itt e földi életében a kegyelmet, szívébe fogadta Jézust, boldogan mondhatta: „Mert nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” (Filippi 1, 21.) A fizikai halál minden ember számára csak így lehet „nagy nyereség. Kedves nemzettársaim, a fájdalmas jövő helyett, fogadjuk el az Isten által nyújtott örök boldogságot! Megtörtént az első „altatásos” műtét, Isten kivett egy bordát Ádám oldalából, és kialakította a gyönyörű Évát, aki Ádámnak nagyon tetszett. A kellemes percek mellett meg kell említsük a tragikus bűnt is, ami megtörtént azzal, hogy Káin megölte Ábelt, akinek áldozata az Örökkévaló számára szomorú volt. Ezután megindult a bűnök sokasága. Isten viszont nem engedte, hogy a Sátán elrabolja Tőle az embert a bűnök sokaságával, ezért eldöntötte, hogy a földre küldi szeretett Fiát, Jézus Krisztust az ember megmentése érdekében. Azt tervezte, hogy a „nagyhitű” Ábrahám vérvonalán küldi majd a földre Őt, és amikor eljön az idő Ő lesz a megmentés áldozata. Ha a Biblia ótestamentumi részét tanulmányozzuk, tapasztalni fogjuk, hogy a népek közötti ellenségeskedés miatt folytonos harc, háborúság dúlt. Egy eléggé hosszú ideig Izrael népe Egyiptomban lakott, majd amikor nagyon sanyarú rabszolgasorba jutottak, Isten Mózes vezetésével csodával határos módon  megszabadította a zsidókat a fogságból. Még a Vörös-tengert is kettéválasztotta, hogy Izrael népe száraz lábbal keljen át a túlsó partra. A csodák után Mózes kapta a nagy megbízatást, hogy az Isten alkotta törvényeket átadja a népnek, és arra kérje őket, hogy hűségesen tartsák be mindazt, amit parancsolt nekik. Az ige alapján azt is ki kell mondjuk, hogy nem igazán sikerült a hűséges magatartás, a bűnök tovább folytak. Maguk a zsidók is eltávolodtak Isten törvényeitől, de folytak a harcok más népek ellen is. 

Drága magyar testvéreim! Isten mindenhatósága azt jelenti, hogy ereje korlátlan. Hatalma teljességével jelen van a világ minden részében. Ennek tudatában a földi embernek tudomásul kell vennie, amit Jézus mondott tanítványainak: „És lesztek az én tanúim” ez érvényes ma is minden hívő embernek, énekelhetjük: Hirdessétek az embereknek, hogy változtassák meg gondolkodásukat és akkor Isten is megbocsát nekik. Ezt a csodát nyerjük el, ha ezzel a hittel érkezünk földi végállomásunkra.” Ha ez megtörténik, boldogan énekelhetjük: Vágyom Jézus közelébe, érzem vonzó erejét. Ő vesz, tudom, szent kezébe, áldom érte Szent Nevét.

Bátkai Sándor