A gyűlölet megvakít, nyomorba dönt

A hírközlő szervek napokon keresztül arról számoltak be, hogy a magyar–izraeli barátságos labdarugó mérkőzésen tapasztalt antiszemita megnyilvánulások miatt a FIFA azzal a büntetéssel sújtotta a magyar labdarúgást, hogy a soron következő nemzetek közötti válogatott labdarúgó mérkőzését közönség nélkül, zárt kapuk mellett kell lejátszania.

Sajnos, mindig vannak, akik nem tanulnak a történelmi hibákból. Újratermelődnek a vészkorszak kétes hírű hősei. Egyesek tudatlanságból, mások a Sátán szellemi hatalmába kerülve az önpusztító gyűlölet áldozataivá válnak. Ennek az ostoba magatartásnak következményeit szenvedte népünk sokszor történelme során, és úgy látszik, a rossz dolgok láncolata napjainkban is folytatódik.

Az ember édenkerti bűnbeesése Isten ítéletét vonta maga után. A bűn ítélete halál: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 6, 23)  A szeretet Istene azonban magára vállalta a halálos ítélet elszenvedését, azzal, hogy az ítélete az Isten Fiún, Jézus Krisztuson legyen végrehajtva, és aki magára nézve elfogadja ezt a helyettesítő áldozatot, kegyelmet kap, sőt az örök élet ajándékában részesül. Jézus Krisztus viszont isteni, szellemi lény formájában nem halhatott meg, ezért fizikai, emberi testben kellett eljönnie e földre, hogy életének feláldozása megtörténjen. Istennek tehát szüksége volt egy népre, hogy általa a Megváltó (Izráel Messiása, a pogányok Krisztusa) e földre eljöjjön. Amikor Isten Ábrahámnak azt mondta: „…áldás leszel… általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”, akkor az Ábrahám utódaiból kialakult népről szólt. A bűn okozója az ősgonosz kérlelhetetlen harcot folytat napjainkig Krisztus ellen, de a zsidó nép ellen is, akiknek kebelében jött a földre a Megváltó. Isten beszéde viszont örök elmúlhatatlan törvény: „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat…” (1 Mózes 12, 3) Az igazságos Isten saját választott népén is megtorolta a Tőle való bűnös elfordulást, amikor a keresztre feszítés előtt azt kiáltották: „vére rajtunk és a mi fiainkon”! Krisztus után 70-ben Titus római seregével lerombolta az újjáépített templomot és olyan végzetes helyzet alakult ki, hogy megindult a zsidó nép szétszóratása az egész világon. Ezt követte a sok évszázados üldöztetés, a pogromok sokasága, majd a 20. század véres valósága, a holocaust. Hatalmas népek fáklyái égtek egy ideig, majd kialudtak és ma ülnek a félhomályban, vagy végleg megsemmisültek. A zsidó nép ezzel szemben saját poraiból újjáéledt és ma újra hazájuk van az ősi földön, mert Isten szava teljesült be, amikor azt ígérte, a bűn miatt szét is szórja őket a világ népei közzé, de az utolsó időben még a világ túlsó végéről is visszahozza őket hazájukba. Mi a titka a halhatatlanságuknak, miután két szétszóratást állt ki (a babilóniaiak és a rómaiak alatt) és hat világhatalom nyomta el őket szörnyű módon? Nos, az, hogy Izrael történelmének középpontjában egy senkihez sem hasonlítható személy áll, aki által a világ megáldatik, akitől az egész örökkévalóság függ. A Messiás Jézusról van szó, a világ megmentőjéről!

Megmagyarázhatatlan önpusztító vakságba süllyedt népünk egy-egy csoportja, akiket a Gonosz a zsidó nép elleni gyűlöletbe sodort és ezzel mérhetetlen szenvedést okozott a magyar nép számára is. Saját döntése alapján vonta magára az Isten által megígért átkot: „Aki téged átkoz, átkozott lesz”! A 19. majd a 20. század történelmi leckéi nem jelentettek tanulságot. Ezek mind hozzájárultak nemzeti tragédiánkhoz, az ország széthullásához. Milyen nagy segítséget jelentett volna akár a második világégést követő végelszámolásban, ha sok magyar származású zsidó ember (Nobel-díjas, természettudós, orvos, művész stb.) munkálkodik népünk javán.

Egy alapvető fontosságú dolgot tudomásul kell vennünk: a megtérő bűnösnek Isten kegyelmet ad! A megbocsátást viszont csak akkor kapjuk meg, ha alázatosan és töredelmesen megvalljuk bűneinket, hogy felszabaduljunk az átok alól. Ameddig ez nem történik meg, nem lesz magyar csoda, magyar feltámadás! Bizakodással tölt el, hogy a magyar közélet egyre több meghatározó jelentőségű személyisége ismeri fel annak fontosságát, hogy megszólaljon ebben a témában, hogy Isten megbocsátó kegyelmében részesüljünk. Ennek reményében várjuk Aradra dr. Molnár Róbert kübekházi polgármestert is, aki áldozatvállaló türelemmel látogatja meg a Kárpát-medence magyarlakta településeit, hogy népünk figyelmét a megmenekülés egyetlen útjára: Jézus Krisztusra irányítsa.

Bátkai Sándor