A hívő meglátja Isten csodáit

„Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik.” 

(Józsué 3, 5.)                       

Isten az örökkévalóságra teremtette az embert. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a gonosz Sátán engedetlenségre buzdította az embert. Bár a bűnre kimondatott a halálos ítélet, az Örökkévaló mégsem hagyta magára az embert. Kiválasztotta a nagyhitű Ábrahámot, mondván: „Menj el földedről, rokonságod közül, arra a földre, amelyet mutatok néked! Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1 Mózes 12, 1–3.) Az Örökkévaló tervében az szerepelt, hogy Ábrahám vérvonalán küldi a földre a Megváltót, hogy megmentse a pusztulástól, a bűn okozta kárhozattól az embert. A Biblia világosan elénk tárja a szomorú valóságot, hogy a „Sátán nem tette le a fegyvert”, továbbra is kifejti gonosz munkáját. Izrael népét hosszú idő után Isten csodák sorával hozta ki Egyiptomból, hogy az új hazában, Kánaán földjén lakjon. Mózes jelentős szerepet játszott Isten kezében, hiszen hosszú ideig használta őt a vezetésben, majd halála után a további vezetés feladatát Józsué kapta meg. Útjuk során isteni csodák sorát tapasztalták meg, mert Józsué – engedelmeskedve Isten parancsának – sok áldásban részesült. Alapvető szükségesség minden kor embere számára tudomásul venni, és megcselekedni mindazt, amit az Örökkévaló neki mondott: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva! Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józsué 1, 8.) Nos, Józsué hitt a megígért csodákban, hogy Isten azzal is bátorítja majd Izrael népét a továbbhaladásra. Korán reggel tábort bontottak, és elindultak Sittimből a Jordánhoz. Az átkelés feltétele az volt, hogy a papok, akik a Szövetségládát vitték, lépjenek be először a folyóba. Amikor ez megtörtént, a víz kettévált, pedig az aratás idején a Jordán annyira bővízű volt, hogy még az árteret is elöntötte. Amikor a nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, a folyó kiszáradt, és így gond nélkül át tudtak kelni a túlsó partra. Így emelte az Örökkévaló magas tisztségre Józsuét a nép előtt, akit ezt követően olyan tiszteletben részesítettek, mint Mózest. 

Kedves nemzettársaim! A mi életünkben is vannak legyőzhetetlennek tűnő gondok, akadályok, amelyekkel úgy tűnik, nem tudunk megbirkózni. Számos hívő ember tapasztalta már, amit Dávid a zsoltáros így fogalmaz meg: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsoltár 124: 8.) Az Istenről alkotott belső képed határozza meg, milyennek látod a körülötted történő eseményeket. Gondjaink többsége abból fakad, hogy nem értjük eléggé kicsoda Isten. Az Ige így szól: „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utjaim a ti utjaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55, 8–9.) Véges emberi ésszel még a földről látható távolságokat is nehéz felfognunk. Hogy valamiféle viszonyítási képünk legyen, gondoljunk arra, hogy a fény 300 000 km/másodperc sebességgel haladva egy másodperc alatt hét és félszer kerüli meg a földet. A távolságokat tovább kutatva, példaként még azt is megjegyezhetjük, hogy a fény a Nap és Föld közötti távolságot 8 perc alatt teszi meg. Így tehát a „végtelenségek” tudatában nem lehet Istent „beskatulyázni” az emberi felfogóképesség korlátai közé. Az Ige világosan szól arról, hogy az Örökkévaló előtt nincs lehetetlen, hiszen egyetlen szavára kettévált a tenger, a folyó. 

Drága magyar testvéreim! Az Örökkévalótól kaptuk a hit csodálatos eszközét hiszen fizikai elménkkel felfoghatatlan dolgokat bizonyítani nem tudunk. Pál apostol így fogalmaz: „Mivel tehát megigazultunk hit által békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5, 1.) Ezen igevers szerint Isten szeretete is felfoghatatlan véges elménkkel, hiszen egyetlen Fiát, a halhatatlan Jézus Krisztust áldozta fel a golgotai kereszten, hogy „öröklakásunk” legyen a mennyei honban. Most szemünk előtt történnek a Bibliában megjelölt végső események, amelyekről maga Jézus Krisztus tudósít bennünket. Ilyenek az emberi hitetlenség növekedése, ezzel a háborúk és a korrupció magasba emelkedése, a Szodomát idéző genderőrület, ami különösen a digitális technika magasba törésével az egész világot elérte már. A vég közeledtét sugárzó jeleket még hosszan lehetne sorolni, hiszen az emberek többsége nem akar tudomást venni az Ige figyelmeztető szavairól: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni, hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6, 7.) Jó lenne, ha a mi drága magyar embertestvéreink tudomásul vennék az Igének egy nagyon fontos mondatát: „A bölcsességnek kezdete, az Úrnak félelme.” (Példab. 9, 10.) Zengjük hát imádkozó szívvel az aktuális fontosságú éneket: „Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

Bátkai Sándor