A kegyelem Istene

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltár 119, 11)

Istenről csak az tudjuk, amit Róla a Szentírás mond. Az örökkévalóság, mint Isten tulajdonsága, ellentéte az idő fogalmának. Isten a tökéletes nyugalom. Isten örökkévalóságán alapul az örök reménységünk az örök élet felé. 

„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13,8) 

Isten mindenütt jelenléte a bűnösnek rettenetes ítélet, a hívőknek Krisztusban felemelő vigasz és öröm. Jézus földre jövetele Isten akaratával teljes egyetértésben történt, hiszen csodálatos szerepet vállalt magára, amikor megmentésünkért vérét adta a golgotai kereszten. Tanítása közben egyszer a hallgató tömegből megszólalt egy asszony: „boldog és áldott családból származol.” Jézus ekkor így válaszolt: „áldottak és boldogok, akik hallják Isten beszédét és engedelmeskednek neki.” Amikor egyre nagyobb tömeg gyűlt Jézus köré, Ő azt mondta: gonosz az a nemzedék, amely mindenképpen csodát akar látni bizonyítékul. Ahogyan Jónás figyelmeztető jel volt Ninive lakóinak, úgy lesz az Emberfia is komoly figyelmeztető jel ennek a nemzedéknek. Az ítélet napján dél királynője együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket. Miért? Mert Ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Most pedig nagyobb van itt Salamonnál. Ninive lakói is feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik őket. Ők ugyanis Istenhez fordultak, amikor Jónás üzenetét hallották, most pedig nagyobb van itt Jónásnál. Akkor 120 ezer ember szíve nyílt meg az isteni üzenetre és menekült meg a halálos ítélettől. Napjaink világos üzenete az Ige alapján: „Akié a Fiú azé az élet.” Kedves nemzettársaim! Jézus kijelölt igehallgató tanítványai közül 72 tanítványt, és elküldte őket kettesével azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott. Ezzel küldte el őket: sok az aratni való, és milyen kevés az aratómunkás. Imádkozzatok hát, és kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még több aratót, hogy a gabonáját learassák! Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal pénzt, ennivalót vagy másik sarut, és útközben ne álljatok le beszélgetni! Ha egy házba bementek, ezt mondjátok: békesség ennek a családnak! Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békességetek megnyugszik rajta, ha nem, akkor a békesség visszaszáll rátok. A továbbiakban Jézus még azt is elmondja: gyógyítsátok meg a betegeiket, és hirdessétek nekik, hogy megérkezett hozzátok Isten Királysága. Ha pedig valamely városban nem látnak szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: „még a városotok porát is lerázzuk a lábunkról”. De azt tudjátok meg, hogy Isten királysága megérkezett hozzátok. „Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az Ítélet napján, mint az ott lakóknak!” Jézus szemrehányást tesz a hitetlen városoknak: „Jaj, neked, Korazin és népe! Jaj, neked, Bétsaida, mert ha Tiruszban, vagy Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen zsákruhában és hamuban ülve Istenhez fordultak volna. Bizony, az ítélet napján Tirusz és Szidon népének tűrhetőbb lesz a sorsa, mint tinektek. Te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni.”  Tanítványainak pedig ezt mondta: „Aki hallgat rátok, az valójában énrám hallgat. Aki titeket visszautasít, az engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.” Drága magyar testvéreim! Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, és megkérdezte Tőle: Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak? Jézus megkérdezte tőle: Mi van megírva törvényben? Hogyan értelmezed? Az így válaszolt: szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel, és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat! Jól válaszoltál. Ezt tedd és élni fogsz! A törvénytanító azonban igazolni akarta magát és tovább faggatta Jézust: de hát ki számít embertársamnak? Erre Jézus egy történettel válaszolt: egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott, és útközben rablók támadták meg, akik teljesen kifosztották, megverték, majd félholtan otthagyták. Nemsokára arra ment egy pap, de amikor meglátta a sebesültet, kikerülte és otthagyta. Később egy lévita is arra ment, de amikor meglátta a sebesültet ő is otthagyta. Később arra utazott egy samáriai férfi, aki meglátta a sebesültet, megsajnálta és azonnal kezelésbe vette, majd feltette saját szamarára és elvitte egy vendégfogadóba. Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: gondoskodj erről az emberről, és amit még pluszban ráköltesz, amikor visszajövök megfizetem. Ekkor Jézus megkérdezte: mit gondoltok, a három közül melyik volt az igazi embertársa annak, akit kiraboltak? A törvénytanító így válaszolt: az, aki megsajnálta és segített rajta. Jézus megdicsérte a válaszadót és buzdította hasonló cselekedetekre. Sajnos, napjaink világa a saját dicsőségüket kereső, meggondolt és büszke vezetőkről szól. De a háborúkról és az ellenségeskedésekről is sok szó esik. Adja Isten, hogy a magyar nép életéből tűnjön el a Szózatban szereplő viszály, ami ma uralkodóvá vált, ezért inkább Istentől nyert szeretettel forduljunk egymás felé.

Bátkai Sándor