A kemény szív sorsa

„Ne tévelyegjetek, hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is!” 

(Galata 6, 7.)

Az emberek általában a szemmel látható dolgokat fogadják el valóságos, létező tényként. 

Volt olyan eset Jézus földi életében, amikor három tanítványával felment a megdicsőűlés hegyére, ahol Illés és Mózes jelent meg, Jézus ruhája meg hirtelen fényben ragyogott. Ekkor hang hallatszott a fényességből, bár a beszélőt nem látták, de világos üzenet hangzott el, amit saját fülükkkel hallottak: „Ez az Én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok!” 

Az biztos, hogy földünkön most minden bizonytalan. Vannak politikai körök, amelynek tagjai az emberek teljes identitástudatának törlésén ügyködnek. Bálványimádással bemocskolt identitástudat megerősítésén dolgoznak. Sőt a hitetlenség oly mértékben megnőtt, hogy az Örökkévaló Teremtő Istent nem tisztelők csúnya, kemény, olykor szitkozódó szavakkal szólnak Róla. 

Az Ige viszont nem hagyta tudatlanul az embert, hogy amikor bekövetkezik a számonkérés, a büntetés, Istent ne vádolja senki, hogy nem kapott felvilágosítást cselekedeteinek, szavainak súlyos következményeiről. Az biztos, aki az Ige egyértelmű és világos szavaira nem figyel, szomorúan tapasztalja majd: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet következzék.” (Zsid. 9: 27.) Sokan a Sátán csalásának áldozataivá válnak, hiszen abban a hamis tévedésben élnek, hogy fizikai haláluk után megszűnik minden. Fontos tudni, hogy az ember Istentől halhatatlan szellemet-lelket kapott, ezért mondja az Ige: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd. 12, 7.) Az ember szelleme-lelke halhatatlan, mert az Örökkévaló Istenből kapta. 

Kedves nemzettársaim! A Teremtő Isten sohasem hazudott az embernek, Jézus Krisztus azért mondta el kellő figyelmeztetés céljával a gazdag és Lázár példázatát. Jézus Izraelben élte földi fizikai életét, és hogy kortársai könnyebben megértsék, két helyi zsidó férfi élettörténetéről számolt be. Volt egyszer egy gazdag ember, aki mindig a legdrágább, legfinomabb ruhákat viselte, és napjait fényűző életmódban töltötte el. A háza kapujában egy sebekkel borított koldus feküdt, akit Lázárnak hívtak. Arra vágyott, hogy a gazdag asztaláról lehulló maradékokkal jóllakhasson, de csak a kutyák jártak hozzá, és a sebeit nyalogatták. Egyszer aztán meghalt a koldus Lázár és az angyalok odavitték, ahol Ábrahám él. Meghalt a gazdag is, eltemették, de amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta a távolból Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor a gazdag felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángokban. Ábrahám így válaszolt: Fiam jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, azért, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, de onnan se jöhessen ide senki. Ő pedig így szólt: akkor arra kérlek, hogy küldd el őt apám házához, mert van otthon még öt testvérem, és beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek a gyötrelem helyére. A végső konklúziót Ábrahám így fogalmazta meg: van Bibliájuk, szólnak belőle a próféták, továbbá vannak lelkészeik, hívő emberek, akik szólják Isten igazságait. Ha ezekre nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közzül. 

Napjainkban is tapasztaljuk, hogy a Sátán megkötöz sok emberi szívet oly mértékben, hogy még Isten nevét is káromolják. Döbbenetes pokoli mélység! Nos, éppen erről mondja Isten igéje: ott lesz sírás és fogcsikorgatás, és meg nem szűnő fájdalom.

Drága magyar testvéreim! A bűn elképzelhetetlen fájdalmat okozott a mennyben a Teremtő Istennek is, aki szeretetből örök boldogságra teremtette az embert. A Sátán a becsapott embertől ellopta az örök boldogság lehetőségét a bűnre csábítással. A Szeretet Istenét azomban nem tudta legyőzni. Ezért történhetett, hogy Jézus Krisztus az örökkévalóságból érkezett hozzánk e földre azzal a céllal, hogy lefizesse a bűnre kimondott halálos ítélet árát. Földi pénzben ezt nem lehet megtenni, kifizethetetlen. Emberi ésszel nem lehet felfogni, elképzelni az Isteni vér értékét, amely a végtelen pokoli kínoktól ment meg. Ezért került Jézus csodálatos személye a keresztre, ahol az emberi szívek megkeményítőjét, a Sátánt győzte le vére árán megmentésünkért.  Jézus sohasem hazudott nekünk, ezért fogadjuk szívünkbe boldogan Őt, és zengjük örömmel: „Ó mi hű barátunk, Jézus, minden bajban megsegít, mily jó Elé imádságban vinni éltünk ügyeit.”

Bátkai Sándor