A szellemi sötétség egyre nő

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem jár sötétségben”. 

(János ev. 8, 12.)

A világosság egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket gyakran természetesnek veszünk. Jézus arra hívott el, hogy találd meg a sötét helyeken élőket. A sötétség száműzéséhez nem kell más, mint felkapcsolni a villanyt. A szellemi sötétséget a Sátán zúdítja a világra azzal, hogy ellopja sok ember életéből az istenhitet, amely messze meghaladja azokat a gondolatokat, amelyeket a véges emberi agy kitalál magyarázatként a világmindenség létrejöttére. Egy alkalommal dr. Papp Lajos szívsebész professzor az aradi magyar baptista gyülekezetben, a létezéssel foglalkozó előadásában frappáns kérdést vetett fel a hallgatók előtt: „Ki látta az ősrobbanást?” Tekintettel arra, hogy különböző, olykor egymásnak teljesen ellentmondó magyarázatok születtek a világmindenség kialakulására vonatkozóan, sokan rádöbbentek, hogy tudományos magyarázatot az ember nem tud adni a létezés valóságos igazolására. Aki tudomásul veszi, amit a Biblia közöl velünk: „A teljes írás Istentől ihletett” (2 Timóteus 3,16.), az elfogadja, hogy van egy öröktől fogva létező Teremtő Istenünk. Nos, a Biblia első mondata így hangzik: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” Az Örökkévaló a szeretet Istene és örök Szentháromságban létezik. A közösségi létet megnagyobbította, amikor megteremtette az angyalokat is, akik mint szellemi lények, folytonosan jelen vannak a mennyei világban. A teremtés folyamata tovább zajlott a világmindenség megalkotásával, benne az ember számára megalkotott földdel, de elhangzott a közös döntés is: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! Az „Isten-képűség” abban rejlik, hogy maga a Teremtő Isten adta az emberbe az élet lelkét. Kedves nemzettársaim! Az élet rögös útján gyakran eltévedünk, rossz döntéseket is hozunk. Akinek szívében őszintén fogalmazódik meg az imádság: „Uram, útjaidat mutasd meg nekem!”, az biztosan megkapja az Örökkévaló segítségét. Rendelkezésünkre bocsátotta a világ legértékesebb „útikalauzát” a Szentírást. Amikor Mózes után Józsué megkapta a nagy feladatot, hogy Izrael népét az ígéret földjére vezesse, ezzel együtt az Örökkévaló egy nagyon fontos dolgot ajánlott figyelmébe: az Isten vezetése ne maradjon ki életéből. „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz”. (Józsué könyve 1:8.) A Szentírás „üzemanyag”, táplálék a hívő ember számára. Életutunkon csak Istentől tudhatjuk meg feladataink és szolgálatunk határait. Ezt sugalmazza Dávid is a zsoltárjában: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” Sátán folytonosan azon dolgozik, hogy megtévesztő, hamis bálványistenek hatása alatt éljen az ember. Ez juttatta oda Izrael népét is, hogy harcok sokaságát kellett megvívnia az ígéret földjének megszerzése és megtartása érdekében.  Az idősödő Józsué megtartva az utolsó országgyűlést, komoly választás elé állította Izrael népét: „Ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni, de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Drága magyar testvéreim! A Bibliában számtalan olyan fogalom van, amely az emberi agy számára felfoghatatlan. Így például a „kezdetben” szóra sem talál az ember olyan számhoz kötődő magyarázatot, ami a valóság érzetét keltené bárkiben. Az ember fizikai élete véges. Ezt a dolgot fogalmazza meg a Biblia világosan: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.”  (Préd.  12:7.) Nos, itt történik majd a nagy szétválasztás. Nincs szó végzetes megsemmisülésről, hiszen Isten élő lelket adott minden földre született ember számára. A szellem pedig nem halhat meg. Csak a „por” tér vissza a földbe. Minden földre született ember számára elhangzott az örök boldog élet megszerzésére vonatkozó jó tanács is, amit csak itt e földön lehet megszerezni oly módon, ha elkérjük Istentől a fizikai testben elkövetett bűneinkre azt a bocsánatot, amelyért Jézus Krisztus felbecsülhetetlen értékű vére folyt a golgotai kereszten. Erre vonatkozóan is adott Isten nekünk jó tanácsot: „Tiszteld, féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd. 12, 13–14.) Kedves testvéreim, csak egyetlen dolog van, ami több mint a hit: „a még több hit”, és a hittel a csodák sorát tapasztalhatjuk meg. Minden magyar ember szívében legyen ott a vágy, hogy kérje el Istentől a kegyelmet, és akkor boldogan énekelheti: „Sokáig tévelyegtem a bűnök éjjelén, úgy meggyötörte lelkem a kin és rettegés, de Jézus eljött értem, így hát örvendhetek, mert elengedte vétkem, s mindent jóvá tett”.

Bátkai Sándor