A szemtanúk hiteles vallomása

Aki hisz a Fiúban, annak örökélete van...! (János ev. 3:36.)

Számos olyan történetet hallunk a múlt eseményeiből, amelyek  csodálkozással töltenek el. Olykor pedig a meglepő, váratlan fordulatok szinte kétséget ébresztenek bennünk az  elhangzó történet valóságát illetően. Ezért fontos az események alapos vizsgálata. Világszerte mindenütt erősen  megnőtt a személyautók száma. Naponta hallunk autós balesetekről, ahol a vizsgálatot vezetők szemtanúkat keresnek, akik hitelesen beszámolhatnak az általuk látott eseményekről. Rendkívüli jelentőséggel bír hogy a Bibliában olvasható leírások nem véges emberi elme kitalálta „meséket” örökítenek meg, hanem élő emberek által látott és megélt eseményekről tudósítanak bennünket.  Az Örökkévaló személyének végtelen  voltát emberi értelmünk nem tudja felfogni, megmagyarázni, hiszen Istentől kapott  képességeink csak e földi életre korlátozódnak. Isten viszont adott az ember számára  egy olyan eszközt, amellyel az ember „isteni ismerethez” juthat. Ez az egyetlen út, amelyen keresztül  az Örökkévalót megismerhetjük: a HIT. Ennek az eszköznek elengedhetetlen fontosságát maga a Biblia így fogalmazza meg: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik”! (Zsidók 11: 6.) Nagyon fontos tudomásul venni, hogy a Sátán is tudja azt, hogy a hit eszközét Isten ajándékozta nekünk, hogy Őt megismerjük, és így a hit révén nyerhetjük el az örök élet kegyelmét.  Nos, azért vannak az ateisták borzalmas helyzetben, mert őszinte Istenhit nélkül a Sátánnal lesznek együtt a végnélküli örök kárhozatban.  Az is világos, hogy a véges emberi elme a kárhozat borzalmait sem ismeri. Ezt a tényt ragadja meg Sátán,  kitaszítja az embert a hit világából, és akiknél  sikert arat,  fájdalommal fognak majd késői könnyeket hullatni!

Kedves nemzettársaim! János apostol evangéliumát  azzal indítja, hogy: „Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt. Itt János egyértelműen  Jézus Krisztusra utal,  aki az Atyával teljes egyetértésben emberi testben eljött e földre, hogy elvállalja a bűnre kimondott halálos ítélet  elszenvedését. Alapvető fontosságú tudni, hogy a bűn olyan nagy bántalmat jelent a tiszta mennyei világ számára, hogy csak isteni vér tudja a bűn szennyét az emberről lemosni! Jézus Krisztus óv minket a hamis tanítóktól. A Megváltó értünk vállalt halálának kétezredik évfordulója  közeledik, ami azt jelenti, hogy a földi idő utolsó szakaszában vagyunk. A végzetes „mélyre süllyedés” az emberi világban egyre határozottabban jelzi számunkra  a „véghez” való közeledés valóságát.  Azt viszont az  Ige világosan elmondja, hogy mielőtt  a  földi történelem vége bekövetkezne, a megmentés evangéliumát hirdetni kell, mert senki sem  hivatkozhat  a végítéletkor arra, hogy „én sohasem hallottam arról, hogy a Messiás Jézus halt meg a golgotai kereszten  helyettem, megmentésemért”!  Ezért fontos, hogy minden hívő ember vegye tudomásul, hogy mielőtt Jézus Krisztus visszatért  az Atyához ,  a mennyei dicsőségbe, a tanítványokra bízta  az evangélium örömüzenetének további hirdetését. Jézus kimondta: „És lesztek az én tanúim,  elmenvén tegyetek tanítvánnyá minden népet, én pedig veletek leszek minden napon a világ végezetéig”! Mindezt a nagy visszatérés hiteles fül- és szemtanúi örökítették meg számunkra a Szentírásban!

Drága magyar testvéreim! Véges emberi elménkkel nem tudjuk felmérni Isten szeretetét, amit hajlandó volt  Szent Fia által megtenni értünk. Ézsaiás ezt írja Róla: „Kihez hasonlíthatnátok engem... tekintsetek föl a magasba, és nézzétek, ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat. Döbbenetes hatalom, a csillagmilliárdokat is nevén szólítja Olyan  hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni!”  (Ézsaiás 40, 25—26.) Az ember sokszor hasonlít a kisgyermekhez, aki korán kapott nagy ajándékot, és nem tudja felmérni értékét. Az Ige világosan fogalmaz: Isten  úgy szerette e világot, benne a magyar népet is, hogy kivételezés nélkül Jézus vére értünk is folyt a golgotai kereszten. Zengjük hát boldogan: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén”.

Bátkai Sándor