A valóság ismerete utunkon segítséget nyújt!

A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta. (Zsoltár 124, 8.)

Az iskolákban, egyetemeken tudományos ismeretekre tanítják gyermekeinket. Sok esetben hasznosak az új ismeretek. De jó visszatekinteni az elmúlt idők tévedéseire is, hiszen  azok felismerése új utakra vezethet bennünket.  Jól fogalmazza meg ezt az igazságot a bölcs latin közmondás: „Historia est Magistra vitae!” A történelem az élet tanítómestere. A tudományos ismeretek mellé alapvető szükségesség a „jóindulatú szív”, hiszen ezzel tudom segíteni különböző területeken embertársaimat. Alapvető szükségesség, hogy Jézus Krisztus megbízatása szerint tudatosítsuk embertársainkat, hogy földi létünk véges, csak néhány évtizedes itt-tartózkodási lehetőséget kaptunk, majd egy bizonyos idő után át kell lépnünk egy olyan örök valóságba, ahonnan nincs „visszaút”. Az ember lénye viszont, a halhatatlan  Istentől kapott lelkünk továbbra is létezni fog, és amit e földön szellemileg magunkba fogadtunk, azt szellemünkkel tovább visszük. A görögországi Athénban volt egy olyan tér – Areopagosz – ahol  a görög tudósok találkoztak, és megosztották egymással tudományos ismereteiket. Egy alkalommal Pál apostol  Athénban várakozott társaira, és nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel.  Néhány epikureus és sztoikus filozófus úgy vélte, hogy Pál „idegen istenségek hirdetője”, mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik. Mivel a görög filozófusok hallani akarták az újszerű dolgokat, felkérték Pált, hogy tartson nekik is tájékoztatást az általuk  nem ismert dolgokról. Pál talált egy szobrot Athénban, amelyre az volt felírva: „Az ismeretlen Istennek”, s jelezte, hogy erről az Örökkévalóról szól nekik: „Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, menynek és földnek Ura, Ő nem lakik emberkéz alkotta templomokban, Ő ad mindenkinek életet, és meghatározza elrendelt idejüket és lakóhelyük határait”! (Ap. csel. 17. 16–26.) A népek életének lakóhelyét, határait, először a mennyben készítik elő! A hűségeseket Isten védi. A büszkéket megalázza. Hála Istennek, hogy eljutott végre a magyar nép is abba a szakaszba, amikor vezetője azzal a remek mondattal fejezi be szónoklatát: „A Jó Isten mindannyiunk felett”, ezzel elismerve, hogy minden hatalom Isten kezében összpontosul.

Kedves nemzettársaim! A Biblia az élet valóságos történeteit írja le nekünk. Nem hallgatja el a testvérnépek egymás elleni csatározásait vagy azokat a nehézségeket, amelyek abból fakadtak, hogy szeretet nélkül, pusztán csak a maguk javát keresve hidegen elkülönültek rokonaiktól. Nagyon sokatmondó Ábrahám és Lót története. Amikor odajutottak, hogy meggazdagodva nagyon megnőtt a nyájuk, szükséges volt a szétválás, hogy ne legyen háborúság pásztoraik között a szabad legelő hiánya miatt. Illő dolog lett volna, hogy Lót a választás jogát nagybátyjának adja át. Nos, Lót nem így tett, elsőnek lépett. Ahogy az Ige megfogalmazza: „És választotta Lót magának a Jordán egész mellékét, és odaköltözött.” Feltekintett, és meglátta, hogy hol van a jó föld, a jobb legelő, és elhatározta, megszerzi magának. Így tehát  Lót maga választotta életét, körülményeit. Az ember szabja meg, hol akar lakni, körülnéz, és megtalálja döntése szerint a legmegfelelőbb helyet. A hívő ember egyre beljebb kerül a világba, és a világ beszűrődik az életébe. Lót lépésről lépésre közeledett Szodomához, és mindig egy darab világ folyt be az életébe, míg át, meg át nem járta teljesen. Családja már csak a beszűrődő világot kapta. Szomorú, ha nincs belső tartalma a hívő életnek. Minél több korlátot állít a hívő ember háza népének, annál biztosabban át fogják azt törni. Isten országa nem tilalmakból áll. Annak tartalma van. Nekünk több, erősebb életünk, tisztább örömünk van, mint amit a világ adhat. Gyermekeiddel ismertesd meg az Úrral való életnek az örömét, a jobbat, a többet, a különbet! Jézus nem azt kérte: „Atyám, vedd ki őket e világból” – hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17, 15.). A hajó a vízen van, de a víz nincs benne. A világban élsz, de a világ ne legyen benned! Isten gyermeke legyen szent, nagyon örömteli, de nagyon határozott Isten dolgában. Amikor Lót szólt a családjának, hogy Isten elveszti Szodoma városát, viccnek vették.  Nem szokták az emberek az Igéket komolyan venni? Nem úgy  van az, hogy hitetlenül gúny tárgya olykor az Ige? Ha nem veszed szentül az Igét, a családod sem fogja tisztelni. Ha nem veszed halálosan komolyan, amit Isten mond, és nem teszed meg, ne várd, hogy a tieid megtegyék. A szomorú vég be is következett. A Szodomában uralkodó prájdőrület miatt az Úr kénköves, tüzes esővel pusztította el őket.

Drága magyar testvéreim! Szokrátész, a jeles görög tudós mondta: „Sokkal nehezebb a bűntől megszabadulni, mint a haláltól, hisz a bűn a halálnál fürgébben fut”!   Isten nem adhat az embernek bűnbocsánatot úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedést. Ezért azt a csodálatos megoldást választotta, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést Fiában magára veszi. János evangéliuma szerint Jézus feláldoztatásának  alapvető motívuma Istennek az emberek iránti szeretete. „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”! Adja Isten, hogy megértse magyar népünk,  hogy Jézus megváltói halálával megtörte a sátáni sötétség hatalmát, és aki elkéri a kegyelmet Jézus vére érdemében, az az örök, boldog mennyben kap lakhelyet. Zengjük ezért boldogan: „Úgy szeretnék én szent lenni, add Atyám, hogy az legyek! Moss meg Jézus szent vérében, és én hófehér leszek”!

Bátkai Sándor