A vetés és aratás törvénye

Az ember élete Isten által meghatározott keretek között mozog. A Teremtő által kialakított keretek viszont jelentős cselekvési szabadságot biztosítanak az ember számára. Szomorú, hogy az ember gyakran visszaél az Isten szeretetéből fakadó nagy ajándékkal, hogy választási, döntési joggal rendelkezik.

Fizikai, de szellemi életünket is olyan, örökérvényű törvények között éljük, amelyeknek tiszteletben tartása javunkat szolgálja, figyelmen kívül hagyása olykor végzetes következményeket von maga után. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a „játékszabályokat” nem mi alakítjuk ki, és ezért folytonosan a „falba verjük fejünket”. Frappánsan fogalmazta meg ezt Jókai Anna egy korábbi előadásában: „ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk, ahová hívnak, arra nekünk kell rátalálni”. Emberi kapcsolataink, napjaink közéletének drámai eseményei, a világból felénk sugárzó zűrzavaros események sokasága mély hatást gyakorol gondolkodásunkra, és lassan-lassan uralmat vesz felettünk. Az élet sodró, pergő volta magával ragad és nincs idő megállni, számba venni életünk menetét, hogy lefut, mint a hegyről a völgybe zuhanó gyorsfolyású patak. Egyszer csak ott találjuk magunkat életünk végén és meglepődve tapasztaljuk, hogy meg kell állnunk a minden élők Bírája előtt, számot adni tetteinkről… és ott egy alapvető törvény érvényesül: amit vetettél, azt aratod! Életünk alappillérei közé soroljuk Isten szeretetét, jóságát, Jézus Krisztus áldozata révén felénk sugárzó kegyelmét, mindazt, amit áldásként elveszünk Isten kezéből, de valahogy nem akarjuk tudomásul venni, hogy kikerülhetetlen isteni törvény számunkra a „vetés és aratás” törvénye. A felelősségre vonás elmaradásának gondolata elaltatja a lelkiismeretet, és az ember belemerül az anyagi javak gyűjtésének ördögi körébe. A Sátánnak éppen ez a célja, hogy ne legyen az embernek ideje a lelkével foglalkozni. Istenismeret nélkül pedig folytonosan a sötétség urának hatalma alatt elvadul a nép és egyenes az út a bukáshoz. Népünk, sajnos ennek a bukásnak levét issza immár lassan 100 éve. Ameddig csak emberi magyarázatokat keresünk jelen helyzetünkre, addig a nagy nemzeti tragédiánkért is csak másokat okolunk, pedig tudomásul kellene végre venni, hogy amit vetettek őseink, azt aratjuk. Az ige azt mondja: „tévelyegtek, mivel nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát”. (Máté 22, 29.)

Drága nemzettársaim! Csak akkor használhatjuk ki Istennek felénk nyúló kegyelmét, ha tudomásul vesszük, hogy nincsen más hatalom az ég alatt, aki segíthetne rajtunk, mint az értünk életét áldozó Jézus Krisztus. Az ige azt mondja, hogy Isten az ő gyermekeinek dicsőítésében lakik. Ha imában mindannyian összefogunk, elkezdjük mindannyian dicsőíteni Istent mindazért, amit eddig elvettünk szent kezéből, még a történelem menetét is meg tudja fordítani a megtérő népéért. És ami a legfontosabb: örök üdvösséget ad népünk számára is.

Bátkai Sándor