„Adjatok egy fix pontot!”

Arkhimédész, a jeles görög tudós mondta: „Adjatok a földön kívül egy biztos pontot, és kifordítom sarkából a világot!” Folytonosan változó, bizonytalan világunkban mindenki életének a kiegyensúlyozott jelenét és nyugodt, biztonságos jövőjét keresi.A 16. századtól az emberi világ egyre jobban rájött, hogy nem tudja megoldani az élet nagy kérdéseit, hogy eljut a világ oda, hogy egy hatalmas haláltáncban – dans macabre – az emberi civilizáció a végpusztulásba süllyed. Több száz év telt el azóta, és a tehetetlenség érzése egyre fokozódik. A 21. században az ember rendelkezik már az eszközökkel, hogy elpusztítsa az életet a földön.  Szennyezzük a légkört, a vizeinket, pusztítjuk az őserdőket, nem tudjuk meggátolni a terrorizmust, az emberi „szürke állomány” végérvényesen egy gonosz erő hatása alá került. Gyakran még az egyház képviselői is – akiknek hivatásuk lenne a jó erkölcs védelme – időnként a vádlottak padjára kerülnek.  A Szentírás arról tudósít bennünket, hogy Isten az embert csodálatos képességekkel ruházta fel, amikor képére és hasonlatosságára megteremtette. Az ember mai képe viszont: totális csőd! Mindezek ellenére, az ember szívében ott él a kitörölhetetlen vágy a hosszú, boldog élet után. Ezért folytonosan keresi azt a biztos pontot, amely kiindulása lehet a jobb jövő elérésének. Sokáig azt hittük – a felvilágosodás korának nagy gondolata volt –, hogy a józan értelem majd megoldja a dolgokat. Csalódtunk. Ezért – Arkhimédész híres mondása is ezt sugallja – a Földön kívül kellett keresni egy biztos pontot. A Teremtő Isten látta az ember tehetetlen állapotát és maga lépett be ebbe a mi, tér-idő világunkba, amikor eljött Jézus Krisztus a „Földön kívüli” világból e Földre. Ő jelenti tehát ezt a biztos pontot. Ő oldotta meg a bűn kérdését, amikor lefizette a bűn zsoldját helyettünk a kereszten. Az Örökkévaló üdvterve alapján visszatért Isten láthatatlan szellemi világába, de megígérte, hogy visszajön nagy hatalommal, hogy elvigye e földről az övéit. Azóta a keresztyének az apostoli hitvallásban meggyőződéssel vallják, hogy “onnan lészen eljövendő, ítélni eleveneket és holtakat.” Nos, ha hiszem, ha nem, ha várom, ha nem, Ő betartja ígéretét és biztosan eljön. A nagy kérdés: hogyan várom Őt? Pató Pál urasan „ej, ráérünk még…?” Vagy készülök a fogadására, mint a történelem nagy napjára, amely bizonyosan bekövetkezik? Jézus segítségül elmondta, hogy milyen jelek előzik meg eljövetelét: „És akkor jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban a Földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.” (Lukács ev. 21, 25).Történelmi korban élünk, amikor e jelek megvalósulása már folyamatban van. Adja a Teremtő Isten, hogy drága magyar népünk is döbbenjen rá, hogy az égi és földi jelek mind azt hirdetik, Jézus nemsokára jön!Bátkai Sándor