Akié a Fiú, azé az élet

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” 

(Filippi 4, 13.)

Az Örökkévaló Isten lénye véges emberi értelmünkkel felfoghatatlan. Az idők folyamán Isten sokféleképpen megszólította a teremtés koronáját, az embert. A próféták révén több világos üzenet érkezett az emberekhez, és akik mindezeket hittel, őszinte nyitott szívvel fogadták, azoknak bőséges áldásban volt részük. Az egyik legfontosabb, hogy az Isten áldotta üzenetet Szent Fia közvetítette: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jelenések 2, 10.) Hosszú évszázadokon keresztül szóltak a próféták arról, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia e földre érkezik a megváltás céljával. Nos, ez megtörtént. Letagadhatatlan történelmi tény. Földi időszámításunk, és a napjaink eseményeiről szóló hírek meggyőzően tükrözik, hogy amit Jézus tanításaiban előre jelzett, ma már napi valóság, hiszen a világ minden részéről érkező hírek világosan jelzik a végidők valós közelségét. Fontos tudomásul venni, hogy Isten láthatatlan lénye, átható formában mutatkozik meg a Fiúban. A golgotai győzelem után a Fiú tartja össze, és kormányozza az egész világmindenséget. Ő az, aki megtisztított bennünket bűneinktől, és azután a felséges Isten jobbja felől kapott helyet. „Trónod örökre megmarad, életed évei sohasem érnek véget” mondja az Ige. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Vannak azonban a mennyei világban angyalok is, olyan szellemi lények, akik Istent szolgálják. Isten küldi őket, hogy segítsenek azoknak, akik majd elnyerik az üdvösséget. 

Kedves nemzettársaim! Az Ótestamentumban olvasható próféciák mellett, nagyon hasznos újtestamentumi tanácsokat is olvashatunk az apostoli levelekben. Egy kiemelendően fontos figyelmeztetés, a Zsidókhoz írt levélben így hangzik: „Ha valaki elhagyja Krisztus útját, vajon visszatérhet-e hozzá megint? Olyanokról beszélek, akiket az igazság egyszer már megvilágosított, meg is ízlelték ajándékát, megkapták a Szent Szellemet, hallották Isten beszédét, megtapasztalták a következő korszak erejét, azután mégis elhagyták Krisztus útját. Ezek szinte ismét megfeszítik Isten Fiát, és szégyent hoznak rá az emberek előtt. Vajon az ilyen emberek ezután ismét visszatérhetnek Istenhez? Nem, ez lehetetlen. Vannak, akik olyanok, mint a termőföld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényeket terem azoknak, akik megművelik. Ők áldást kapnak Istentől. Mások viszont olyanok, mint az a föld, amely folyton csak töviseket és gazt terem. Az ilyen föld haszontalan, átkot érdemel, és végül a tűz égeti meg. Ezzel figyelmeztetni szeretnélek benneteket kedves testvéreim – mondja a levél írója –, de abban reménykedem, hogy rátok jobb dolgok várnak. Azok közé tartoztok, akik üdvözülni fognak, mert Isten nem igazságtalan, hogy elfeledkezzen a munkátokról. Nem felejti el az a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét. Azt kívánjuk, hogy mindannyian szorgalmasan végezzétek ezt a munkát egész életetekben. Így azután meg is fogjátok kapni, amiben most reménykedtek. Azokat kövessétek, akik hittel és türelemmel, végül megkapták, amit Isten ígért nekik! 

Drága magyar testvéreim!  Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött. Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.” Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért. Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. Isten tehát megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg. Ez a két dolog sohasem változik. Isten soha nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Az erős biztatást jelent és reménységet ad nekünk, hiszen odamenekülhetünk Istenhez, és belekapaszkodunk abba a reménységbe, amelyet Ő adott az embernek. Ezek után boldogan zenghetjük: „Őrá bízom magamat, úgy a vihar tombolhat. Hitem bár kicsiny, gyenge, Jézus él a szívemben. Benne bízom e földön, s Véle leszek örökkön. Ha itt gond, bú vesz körül, Nála lelkem felüdül.”

Bátkai Sándor