Az Isten áldotta család

Isten a szeretet ősforrása. A szeretetnek viszont társra van szüksége, hogy megnyilvánuljon, valamely lény fele kisugározza melegségét. Isten a teremtésben ilyen szeretetközösségre építette az első családot, amikor megalkotta Ádámot és a hozzáillő társat, Évát. 

Célja az volt, hogy együtt tükrözzék képmását és hasonlatosságát. (1 Mózes 1, 26) A házasélet tehát akkor kezdődik, amikor egy férfi és egy nő Isten előtt szövetséget kötnek szeretetkapcsolatban. A Sátán éppen ezt az Isten által létesített családot támadta a múltban és támadja napjainkban is a legjobban.

A Bibliában nem olvasunk a család megnevezésről. Ott inkább a „háza népe” kifejezés található, amelybe belefoglaltatik a szolgáló személyzet is. A családról azonban sok tanítást találunk. Jézus is családban érkezett e földre. A történelem folyamán az Ördög nagyon elferdítette az egészséges családról alkotott isteni elképzelést, ezért kellett Jézusnak helyreállítani a gondolkodást: „Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.” (Mt 19,4-6). Ma a könnyen széthulló vadházasság nagyon elterjedt a világban. Meg is vannak ennek a látható, szomorú következményei. Széthullott családok, kallódó gyermekek, növekvő istentelen társadalom.

Izráel népe számára a gyermekáldás mindig különös jelentőséggel bírt. Istennek határozott utasítása volt arra nézve, hogy a hitben neveljék a szülők. A hit Isten ajándéka. A szülő viszont előkészíti a talajt a gyermekben a hit ajándékának fogadására. „Halld Izráel: Az Úr, a mi Istenünk, egy Úr. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből… És gyakoroljad ezekben a te fiaidat…” (5. Móz. 6, 4–7.)

Valós megállapítás, hogy, aki múltját nem ismeri, gyökértelenné válik. Számos olyan embert ismerünk, aki visszatekintve, a múlt ködéből terebélyes családfát varázsolt elő. Ilyen megemlékező alkalomra kerül sor ma a Szűcs család életében, akik a gertenyesi magyar baptista gyülekezet 85. határkövénél tekintenek vissza a kezdetekre, gondolnak vissza az 1857-ben született Szűcs Sándorra, aki viszonylag fiatalon távozott e földi létből, hátrahagyva fiatal feleségét, Sárát és 5 kiskorú fiú gyermekét. Az édesanya hittel bízta magát az árvák és özvegyek Istenére, és hősies helytállással felnevelte gyermekeit Isten félelemben. Az első világháború idejére katonakötelesekké váltak és frontszolgálatra vonultak be. A hithű édesanya imái ott is körüllengték a fiúkat és az isteni Gondviselés hazahozta őket épségben. Míg több egygyermekes család gyászolta halottait, ők hálásan köszönték meg a Mindenhatónak: „Hatalmasan cselekedett velünk az Úr.” (Zsoltár 126, 2) Később, amint családot alapítottak, mind az Úr oltárára tették életüket. Az őket körülvevő román közösség tengerében 1927-ben megalakították a gertenyesi magyar baptista gyülekezetet. Időközben a családfa egyre nőtt, terebélyesedett és az imaházépítés gondjait is felvállalták. Aradi, temesvári igeszólók támogatták az egyre izmosodó közösséget, akik szép missziós szolgálattal már a vidéki gyülekezeteket is látogatták. 1932-ben Szűcs Benjámint a helyi gyülekezet elöljáró igeszólójává avatták. Többször kellett szembenézniük a hatóságok vallásellenes magatartásával, és a kisebbségi létükből fakadó nehézségekkel. Isten azonban megerősítette hittel teljes kitartásukat és nagyon szép munkát fejtettek ki a fiatalok lelki és zenei nevelésének terén. Az időközben több erdélyi gyülekezeti közösségbe beépült „Szűcsök” ma alapemberekké váltak mind a lelki, mind az ének- és zenei szolgálatok területén. Változó világunk sodrása a gyülekezet számos tagját messze repítette. Nemzedékek sora vált meg a kedves otthoni tájaktól, és ma már a sok közösen megélt áldott alkalom csupán emlékeinkben él. Korábbi elhatározásuknak megfelelően azonban igyekeznek évi rendszerességgel meglátogatni az otthon maradottakat, akik még felemelve tartják az evangélium zászlaját. El-elhangzik a Szózatból vett idézet: „Megfogyva bár, de törve nem…” Most, 2012. október 20-án, az ötödik generációig terjedő utódok, megemlékező jubileumi istentiszteleten hálás szívvel mondják el: „Mindeddig megsegített minket az Úr”! (1 Sámuel 7, 12)

Bátkai Sándor