Békességre törekvés vagy háborúság?

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket” (Filippi 4, 7.)

Jó két éven keresztül a koronavírus elleni küzdelem állt a híradások középpontjában. Abban reménykedtünk, hogy sikerül megnyerni az egész emberiséget sújtó „vírusháborút”, és az élet újra visszakerül a korábbi békességes mederbe. Miután örömmel hallottuk a járvány csökkenő voltáról szóló híreket, nagy megdöbbenéssel értesültünk az orosz–ukrán háború tragikus híreiről. A derűsebb jövő képét beárnyékolták a háborús területekről menekülő ukránok. A szembenálló felek mindkét részről meggyőződéssel vallják, hogy az igazság az ő oldalukon áll. Istent azonban nem lehet megtéveszteni, azért fogalmaz az Ige világosan: „amit vetettél, azt aratod”! Szomorú, hogy két, önmagát keresztény országnak valló nép között dúl a gyilkos háború. Mindkét ország politikusai egyértelműen hangsúlyozzák, hogy mindaz, ami történik, egy igazságosabb jövő céljait szolgálja. Sajnos, a hangzatos szavak nem takarják el, hogy egy érzelemmentes világban élünk, ami olykor hatalmába keríti a politikusok mellett az egyházat-egyházfiakat is. Erről is szólnak a tudósítások mindkét oldalon: Lengyelországba látogatott Bertalan konstantinápolyi ortodox pátriárka, aki elmondta Varsóban: látogatásának célja, hogy erkölcsi támogatást nyújtson a Lengyelországba menekült mintegy kétmillió ukránnak. A pátriárka kijelentette: ezekben a napokban csak arra fókuszál, hogy szolidaritást vállaljon a menekültek millióival. Imádkozik értük, akiket indokolatlan, szörnyű agresszió kényszerített hazájuk elhagyására.

Egészen másképp foglalt állást Kirill moszkvai pátriárka az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban. Kirill pátriárka a bűn elleni küzdelem jegyében megáldotta a Vlagyimir Putyin orosz elnök különleges hadműveletnek nevezett háborúját, mert Volodimir Zelenski és csapata is „orcátlanul” viselkedett az országukban élő kisebbségekkel. Oroszország azzal vádolja a Nyugatot, hogy a megosztás a célja. Ennek jegyében támogatja anyagilag Bertalan konstantinápolyi pátriárkát. Az ortodox egyház a Kreml szerint fontos helyet foglal el az oroszok lelkében, amit egyesek tudatos félrevezetés céljából hangoztatnak.

Nos, szemünk előtt igazolódik Jézus Krisztus szava, aki óvva intett bennünket a „hamis Krisztusoktól”. A békesség egyedül Isten kezében van!  Ezért mondja Jézus: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak!” A „hamis Krisztusok” nem tudnak békét teremteni, mert a háttérben minden rossz szerzője a Sátán áll. (Máté ev. 5, 9.)

Kedves nemzettársaim! Az ember lelke, gondolatvilága – Éden óta – két ellenséges erő folytonos küzdelmének a színtere. Egyfelől ott áll az Örökkévaló, az embert szeretetből megteremtő Mindenható Isten, míg a másik oldalon, az ember vesztén munkálkodó lázadó angyalfejedelem, Sátán. A Teremtő Istennek nem jelentene nagy gondot minden ellene fellépő teremtményének az eltörlése, hiszen végtelen hatalommal rendelkező, örökkévaló lény! Ugyanakkor nem célja szeretetének „gyümölcseit”, a teremtett lényeket: az angyalokat, valamint a teremtés koronáját, az embert elpusztítani. Nem „robotokat” teremtett, minden tudatos élőlényt szabad akarattal, szabad döntési joggal ruházott fel. Ezzel a „csodával” élt vissza az Istentől kapott szépsége révén felfuvalkodottá vált Lucifer, aki meg akarta kaparintani a mindenség feletti uralmat. Lázadása miatt, örök ítélet sújtja, ami azt jelenti, sohasem tud már kilépni a „saját maga választotta börtönből!” Ennek tudatában mindent megtesz, hogy az embert is saját sorsának részesévé tegye. A kettős szám végigkíséri az emberi történelmet. Isten kezdetben azt mondta, nem jó az embernek egyedül, alkotok néki hozzáillő, segítő társat. Az igében azt is megtaláljuk: „Jobban boldogul kettő, mint egy, fáradozásuknak szép eredménye van”. Az ige azt is kiemeli: „A  hármas fonál nem szakad el egyhamar”, aminek egyértelmű üzenete, hogy ahol az Örökkévaló Istent befogadják a szívek, ott békesség és szeretet van! (Prédikátor 4, 9–12.)

Drága magyar testvéreim! Sátánról azt mondta maga az Úr Jézus: embergyilkos, szétdobáló, hazugság atyja, minden rossznak kezdeményezője… stb. Alapvető fontosságú kérdés: kire hallgat az ember, kinek a befolyása alá engedi lényének vezetését? Az ige világosan szól arról, a kettő lehet összefogást, de ugyanakkor elválasztást jelentő szám is! A tanítványokat elküldte Jézus kettőnként, az ige üzenetének továbbadására, segítve egymást. De arról is szól az ige: két ember őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. A mennyei Király két kezéhez állítja az embereket: a jobb keze felől valóknak azt mondja „jöjjetek Atyámnak áldottai”, a bal keze felől levők az hallják majd: „Távozzatok ti átkozottak, az örök tűzre!” Két embertípust mutat be Jézus, aki felmegy a templomba imádkozni: a farizeust és a vámszedőt. Jézus itt nem azzal foglalkozik, hogyan mentek fel a templomba, hanem azzal, hogyan mentek el a templomból! Rámutat a lényegre: az egyik megigazulva ment el, a másik maradt felfuvalkodott állapotában! A farizeus azt gondolta, felsorolja Istennek „érdemeit”, aki majd vállon veregeti őt, és jön a jutalom! A vámszedő, egy ötszavas imádságot mondott: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek”! Jézus szerint: „ő megigazulva távozott”!

Szomorúan tapasztaljuk, hogy a sátáni felfuvalkodottság megvakítja az embereket. Az alázattal párosuló hit keleten-nyugaton egyaránt hiánycikk. Ilyen csodálkozást kiváltó hír és döbbenetes hitetlenség: a New York Times napokban megjelent cikkében kijelenti „ideje lenne már megszabadulni Istentől…” Őt teszi felelőssé a háborúkért, a szenvedésekért! Sajnos, hiteles hívő élet nélkül – a világ bármely részén – csak a Sátánnal lehet szövetségre lépni. A háborús retorika még a „hamis Krisztusokat” is arra indítja, hogy „fügefaleveleket” gyártsanak maguknak igaz voltuk bizonyítására.

Legyen, a mi drága magyar népünk számára is érvényes a vámszedő ötszavas imádsága: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek”, mert csak akkor nyerjük el a bűnbocsánatot, Istennek minden értelmet meghaladó békességét. Késztessen bennünket is cselekvésre a kedves ének: „Bízd magad Jézus kegyelmére, mely gazdagon árad feléd. Váltságát tedd a magadévá, hidd ez számodra is elég!”

Bátkai Sándor