„Boldogok a békességre igyekezők...”! (Máté ev. 5, 9.)

A Teremtő Isten mérhetetlen szeretetét élvezte az ember a csodálatos Édenkertben. A „felhőtlen boldogságot” a lázadása miatt a mennyből kitaszított Sátán zavarta meg. Isten mentő szeretetéből fakadóan – még a kígyó csábítása előtt – egy fontos kérést intézett az emberhez: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz...” A Teremtő Isten, maga dönti el, mit tart akaratával megegyezőnek és mit tart jóságával, szeretetével való szembe helyezkedésnek. Sajnos, Isten kérése ellenére, az ember áldozatául esett a Sátán bűnre csábító kísértésének. Annak érdekében, hogy az ember ne maradjon bűneiből eredően a halál foglya, eljött Jézus fizikai testben e földre, hogy elszenvedje a bűnre kimondott halálos ítéletet, „megbékéltesse” az embert az Örökkévaló Atyával. Erről szólt Ézsaiás jövendölése: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének”. (Ézsaiás 9, 6) Isten kegyelmi ajándéka számunkra a csodálatos Jézus Krisztus, a „Békesség fejedelme”.

Kedves nemzettársaim! A bűn megjelenésével a békétlenség is folytonosan jelen van e földön. Isten helyesnek látta, hogy a választott nép számára, az életüket szabályozó törvényeket adjon. Amely nép, belső, jó lelkiismerettől indíttatva kereste Istent, az megtalálta már itt e földön a boldogulás útját, Istennek békességet munkáló törvényeit. Minden kor embere számára örök igazság, hogy „boldogok a békességre igyekezők”! Isten, a békességes együttélés érdekében, még a hadviselésre vonatkozó szabályokat is az ember tudomására hozta. Az alapvető nagy kérdés: országok, hatalmasságok milyen mértékben vesznek tudomást az isteni rendelkezésekről? Számtalan tragédiától mentesült volna a világ, ha egy kicsit is figyel az igei üzenetre, amit szabályként adott az Úr Izraelnek: „Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel a békés megadásra! Ha békés megadással válaszol, akkor legyen a benne lakó nép adófizető szolgáddá!” (5 Mózes 20, 10–11.) Ne az életvesztés, a gyilkolás legyen a rendezés első eszköze. A háború „maga a pokol”, szenvedések sokaságát zúdítja a népekre. Ezt a tragédiát szemléljük napjainkban is! Szomorú, hogy nemcsak a szélsőséges, mélyre csúszott politikusok esnek a sátáni gyilkolás csapdájába. Mélyen szívbemarkoló Ferenc pápának valóságot tükröző nyilatkozata, amely egyben valós bírálatot is tartalmaz: „Amikor arról beszélnek nekem, hogy milyen a politika a világban, akkor azt mondom: nézzük meg, hol vannak háborúk – ott van a politika veresége. Őszintén mondom, nekem is fáj a szívem, amikor látom, hogy papok fegyvereket áldanak meg. A halál eszközei nem áldottak!” Ferenc pápának döbbenetes szavai után teljesen időszerű, a kimondhatatlan mélységbe süllyedt baloldali politikusoknak a bírálata, de az eltévelyedett egyházfik – hamis krisztusok- tevékenysége is. Ebbe a csatasorba lépett az óhazai Iványi Gábor lelkész is, aki hajlandó nyíltan, hamis, lecsúszott politikusok sátáni gondolatait népszerűsíteni! Istennek fog számot adni „dicstelen szerepléséről”!

Drága magyar testvéreim! A népi bölcsesség szerint: „Az okos ember más kárán tanul”. Minden történés, ami bekerült a Szentírásba a mi tanulságunkra íratott meg. A zsidó nép megkívánta, hogy a környezetében élő népekhez hasonlóan felettük is földi király uralkodjék. Vágyuk teljesült, kaptak is királyt. Emberi szemmel nézve kiemelkedő személyt, Sault, aki viszont engedetlensége miatt kegyvesztetté vált Isten előtt, és ez bukását eredményezte. Saul még uralkodott, amikor már Sámuel próféta, Isten parancsára Isai fiát Dávidot, a szép kinézetű fiatalembert kente fel királlyá. Dávid Isten „szíve szerinti ember” volt. Sok csodálatos esemény kötődik életéhez. Kiemelkedő a filiszteus Góliát ellen vívott küzdelme, győzelme. Fontos megjegyezni: Saul felajánlotta Dávidnak saját páncél öltözetét, fegyverzetét, azt gondolva, hogy ezzel majd győzelemre segíti őt. Dávid mozdulni sem tudott a páncél súlya alatt, ezért saját öltözetében, pusztán egy parittyával a kezében, Isten segítségében bízva indult a harcra. A filiszteus Góliát megvetően szidni kezdte Dávidot, Istenével együtt. Dávid az Örökkévalóra hivatkozva válaszolt Góliátnak: „Mert az Úr kezében van a háború és Ő ad kezünkbe benneteket”! Az eredmény: Dávid a parittyával leterítette Góliátot! Kedves magyar testvéreim, a Biblia kellős közepén levő igevers azt sugalmazza nekünk: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni”! (Zsoltár 118, 8.). Látjuk, hogy napjainkban is a tragédiák sokasága vesz bennünket körül. Segítséget egyedül csak Isten tud adni nekünk! Zengje hát szívünk: „Ó, mily jó az Úrban bízni... Jézus, hű Megváltom, a reményem csak Te vagy, én Királyom, én Kőszálam, Benned bízom minden nap.”

Bátkai Sándor