Bűneinkre a megbocsátást csak a földön kérhetjük el 

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” 

(János ev. 3, 36.) 

Az Örökkévaló Teremtő Isten sohasem hazudott. A Bibliában található írások a próféták, a tanítványok írásai, nem kitalált mesék. Minden sorát a Szentlélek ihletésére a szem- és fültanuk írták le. Fontos tudni, hogy a bűn olyan nagy bántást jelentett az Örökkévaló Szent Isten számára, hogy kimondatott a bűnre a halálos ítélet. A bűnök eltörlésére a fizikai halál nem jelent megoldást, mert az Ige világosan mondja: a fizikai halállal a portest visszatér a földbe, a halhatatlan Istentől kapott lelke pedig visszatér Istenhez, akitől kapta. Nos, itt van a nagyon fontos tudnivaló: a lélek viszi magával a testben elkövetett bűnöket, mert nem a keze, a lába, a teste döntött cselekedeteiben, hanem az értelme, az Istentől kapott szellemi része, az pedig nem hal meg! Így tehát viszi magával a mennyei világba a testben elkövetett bűneit! A bűnnek viszont, csak két helye van, ahova eljuthat: az ember fizikai halála után elviszi saját bűneit szellemi-lelki részével az Isten szellemi világába. Ott már nem tud tőlük megszabadulni, és rajta marad, a másik lehetőség, hogy e földön, fizikai halála előtt elkéri Istentől a megbocsátást Jézusnak a golgotai áldozatára való tekintettel, a szabadulás óhajával. A Biblia világosan megmondja, hogy „vér nélkül nincs bocsánat”, azért kellett Jézus lejöjjön e földre fizikai testben, hogy meg tudjon halni a mi bűneink megbocsátásáért. Szellemi testben halhatatlan mindenki, így Jézus Krisztus is. Csak fizikai testben tudta vállalni a halált, hogy isteni vérével fizesse meg bűneink árát. 

Kedves nemzettársaim! Ki lenne hajlandó szeretett gyermekét valamely csirkefogóért feláldozni? Különösen szívbe markoló lenne az egész eseményt végignézni. Erre csak emberi elmét meghaladó szeretet képes. A Biblia ezt az eseményt fogalmazza meg gyönyörűen: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Volt egy jeles farizeus személyiség, Nikodémus. Éjjel ment Jézushoz, hogy kortársai bírálatát elkerülje. Pozitív dolgokkal kezdte beszédét: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanitóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha Isten van vele.” Jézus fontos választ adott neki: „Bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus kérdezte őt: „Hogyan születhetik az ember újonnan vén korába?” Jézus válasza: „Bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Alapvető fontosságú tudni: ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az. A sátán ördögi cselfogása van abban, hogy az emberek pusztán csak a fizikai szemükkel látható dolgokat fogadják el, mint létező valóságot. Annak érdekében, hogy a fizikai szemünkkel nem látható dolgokról is tudjunk, megkaptuk az Örökkévaló ajándékát, amit hitnek nevezünk. Ezért szól a Biblia világosan minden ember számára: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. Az Örökkévaló, a gyönyörű láthatatlan valóságban létezik. Jézus földi, megváltói életének minden mozzanatát figyelemmel kísérte, és atyai szeretetével segítette. Ahogy peregtek az évek, úgy közeledett Jézus golgotai keresztáldozata. A keresztre feszítés borzalmai közepette, tanítványai félelmükben hamar elmenekültek a helyszínről, de szívükben kitörölhetetlen fájdalom volt. Csodálattal emlékezhetünk arra, hogy a pozitív kicsengésű szavak Jézus ellenségei részéről hangzottak el. Az áruló Júdás, amint látta, hogy Jézust kereszthalálra ítélték, visszatért a papokhoz az árulásért kapott pénzzel, és miközben a pénzeszacskót lábuk elé dobta, hangosan odakiáltotta: „Ártatlan vért árultam el.” Pilátus a zsidók nyomására sem kezdeményezett ítéletet, hanem kezét mosva jelentette be: „Nem találok benne bűnt, én ártatlan vagyok ez ember vérétől.” Pilátus számára a nehéz percekben feleségétől is levél érkezett, amelyben egy újabb „aranyigazság” fogalmazódott meg: „Kérlek, ne avatkozz ez igaz ember dolgába!” Végül még a kivégzést vezető római százados is aranyigazságot mondott ki: „Bizony ez az ember valóban Isten Fia volt.” 

Drága magyar testvéreim! Ezen a földön sokan vannak, akik egyszerűen nem akarnak tudomást venni a fizikai szemmel láthatatlan, de örök életről. Ragyogó példás történettel magyarázza meg Jézus Krisztus az örök élet létét két izraeli ember esetével: meghalt Izraelben egy Lázár nevű koldus. Az egy nagyon gazdag ember mellett lakott, de életében hitt Jézus Krisztusban, és így halála után „Ábrahám kebelére”, a mennybe jutott. Maghalt a gazdag is, aki nem kérte el hittel bűneinek a bocsánatát e földön, és amikor kinyitotta lelki szemeit a túlsó parton, látta, hogy az égető pokol borzalmai között van. Ott ő vált „koldussá”. Sírva kérte Ábrahámot, küldje el Lázárt, hogy mártsa be a kisujját a vízbe, és jöjjön hűsítse kissé a nyelvét, mert erősen gyötrődik a lángokban. Ábrahám válasza: nem lehet, mert köztük áthidalhatatlan távolság van, és aki nem kérte el a kegyelmet a földön, végtelen időn át a kegyetlen pokoli tűzben marad. Az örök életre vonatkozóan megmondta Isten világosan: „Aki hisz az Isten Fiában, és bemerítkezik, annak az örök üdvösségben lesz a lakhelye.” Nos, ezek után kérek minden magyar embert, hogy fogadja szívébe Jézust, és együtt legyünk a boldog menyországban! Ezzel kívánok mindenkinek áldott húsvétot!

 Bátkai Sándor