Egyensúly vagy bizonytalanság?

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket békességgel!” 

(Róma 15, 13.)

Ha egyetlen szóval akarnánk kifejezni a jelen generáció általános létét, a bizonytalanság szó állna legközelebb a valósághoz. Sokkal több ember bizonytalanabb a jövőjét illetően, mint eddig bármikor. Bizonytalan, hogy egy ellenséges nemzet oltja-e ki életét, váratlan terrortámadás, vagy egy nukleáris háború törli le hirtelen az emberiséget a föld színéről. A globális felmelegedés is veszélyt jelent, ezért milliók élnek teljes bizonytalanságban. Nem tudják, hogy a következő étkezésüket honnan teremtik elő, meddig tartanak az egyre erősödő gazdasági nehézségek. Nyugtalanok, hogy mi következik még erre a világra? Komolyan aggódnak a gyermekeik jövőjéért és a társadalom irányát illetően. Azok az alapelvek, amelyeket egykor biztosnak vettünk, ma megkérdőjeleződnek. Sokan elveszítették a hitüket a derűs holnapban és a biztos jövőben. Valaki így szólt a remény fontosságáról: „Napokig élhetünk étel nélkül, órákig víz nélkül, de a reménynélküliség nagyon borzalmas.” A biztos jövő tudatának hiányában az embert a mély depresszió kerítheti hatalmába. Menekülni ebből a sátáni mélységből egyedül csak az Örökkévaló Isten segítségével lehetséges. Jézus Krisztus éppen azért jött e földre, hogy legyőzze az ember erejét meghaladó Sátánt, aki mindenkit a saját sorsára szeretne juttatni, hogy a pokol örök tüzét szenvedje a szabadulás lehetősége nélkül. 

Kedves nemzettársaim! Pál apostol imája, kívánsága a római gyülekezet felé ma felénk is érvényes, hogy a Szent Szellem ereje, békessége töltsön be minket, és bővelkedjünk a reménységben. A mi Istenünk a reménység Istene, aki nem csak ígérget, hanem meg is valósítja ígéreteit. Rengeteg prófécia szól erről a Bibliában. Ezek a próféciák nagyon különböznek attól, amit az ember adhat. Pontosak és ráadásul valóra válnak. Nem csak puszta ígéret, ami vagy meglesz, vagy nem, hanem pontosan úgy történik, ahogy Isten megígérte. Reménységünk tehát nem egy ködös „talán igen, talán nem”. Emberileg is sok minden van, ami felől reménykedünk: jobb lesz a gazdasági helyzet, egészségünk helyre áll, elmúlik a fogfájásunk. Amit viszont Isten megígért, az kétségtelen bizonyosság. Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy földi életünk véges, és „minőségétől” függetlenül, át kell lépni a túlsó partra. Minden itt marad, a jó is a rossz is. Örökkévaló világba lépünk át. Ezért tehát rendkívül komolyan kell gondolni erre a tényre, mert létezésünk nem fog megszűnni. Nehéz téma, mert földi értelmünkkel nem igazán tudjuk felmérni, mit jelent a végnélküliség? Ezért kulcsfontosságú hittel elfogadni az Ige valós tudósítását: van örök, boldog élet a dicsőséges mennyországban, és van létező valóságos, elmondhatatlan kínos pokol. Az ember saját döntése alapján, csak e két sors között választhat, és ez a bizonyos választás ezen a földön dőlhet el. Tudnunk kell, hogy ez nem emberek által kitalált fantázia, mese, hanem Isten Igéjének tudósítása: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János ev. 3, 36.) Minden olyan tanítás, amely a túlsó partra érkezett emberek sorsát nem az örök Ige alapján magyarázza, bűnös megtévesztés. Jézus azért bírálta egykor keményen a „bölcs farizeusokat,” mert hamis tanításaikkal a sátáni tévútra vezetést szolgálták. „Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományaitokkal.” (Máté ev. 15, 6.) Szomorú példákról lehetne szólni, hiszen még a keresztény világ egy része is magába fogadta az ősi pogány halottkultuszt. Ilyen ünnep okozott Dél-Koreában súlyos tragédiát, több mint 150 ember halálát.  

Drága magyar testvéreim! E földi bizonytalanságban csak Isten igéjének befogadása tudja az ember életét egyensúlyban tartani. Megóv a sátáni elhajlásoktól és az örök élet útjára állít. Dávid zsoltárában így fogalmaz: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltár 119, 11.) Egyedül a bűn, illetve a bűnben való megmaradás tud elszakítani bennünket az Örökkévalótól. Megkaptuk viszont a hit csodálatos ajándékát, és általa elfogadjuk a Biblia központi üzenetét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta…” Igen, adta, hogy a kereszten kifolyt vére megtisztítson bennünket vétkeinktől, mert Isten tökéletesen tiszta világába csak Jézus vére által megtisztított „fehér ruhában” léphetünk be. Aki ezt megérti, itt e földön kell hittel elkérje a kegyelmet, amit Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel meg is kaphat, mert: „Akié a Fiú azé az élet”. Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk is megtegye ezt a sorsdöntő lépést, hogy ott az örök boldogságban találkozzunk előrement szeretteinkkel. Akkor reánk is érvényes lesz az Ige megállapítása: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” (Jel. 7, 14.) Igen, ha a magyar nép őszinte hittel kéri Isten segítségét, még a közelgő választásokban is sikert arathat, a hazug megtévesztők háttérbe szorulhatnak. Isten segítséget tapasztalva, egyre több hívő énekelheti boldogan az üdvözültek hatalmas kórusában: „Majd ha szemtől szembe látom lelkem Üdvözítőjét, térdre hullva Őt imádom, ki meghalt sok bűnömért.”

Bátkai Sándor