Évszakváltás

„Ezután amíg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek” 1 Mózes 8, 22.

Az élet örök körforgásának vagyunk szemtanúi és résztvevői. A kimerítő, hosszú, forró nyárból lépünk át a felüdülés reményével a sok színben pompázó őszbe. Sok aggódó vélemény hangzik el az időjárással kapcsolatban, hiszen az utóbbi 50 és legforróbb és legszárazabb nyarát éltük át. A fent idézett igevers a Teremtő Isten ígéretét tartalmazza, amely az emberi történelem egy sorsdöntő szakaszában hangzott el. Az első világ ugyanis az elhatalmasodott bűn miatt oly mértékben megromlott, hogy Isten ítélete sújtotta az akkor élő teljes emberi világot. Noé azonban, aki az Istennel járt, kegyelmet nyert családjával együtt. Nos, a természetben történő változások – Jézus Krisztus szavai szerint – szükségszerűen bekövetkeznek, de amíg emberi élet lesz a földön Isten ígérete továbbra is megvalósul. Fizikai létünket sújtó természeti csapások hátterében egy olyan valóságos szellemi tény áll, amit úgy nevezünk, hogy: bűn. Kezdeményezője pedig egy valóságos szellemi lény Lucifer, aki szembefordult a Teremtő Istennel és minden emberi tragédia okozója lett. Nos, Isten világosan látta az erőviszonyokat, hogy mi emberek képtelenek vagyunk igazán felvenni a harcot e szellemi hatalmassággal, ezért készítette el az ember megmentésre vonatkozó üdvtervet. Kiválasztotta Ábrahámot és egy csodálatos ígéretet tett neki, amit később szövetségkötéssel erősített meg: „És nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged…és megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei.” (1 Mózes 12, 2–3.) Ebbe az áldást osztó ígéretbe több ezer év minden embere belefoglaltatott, mert Isten kegyelme egyetemes értékű. Az egész világra kiterjedően viszont csak egy isteni lény valósíthatta meg, aki önként vállalta a bűn átkának lefizetését. Erről szól maga Jézus Krisztus a János 3, 16-ban: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen, Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Nos, Isten az Ábrahám utódaiból kialakult zsidó népnek Mózesen keresztül átadta a Tízparancsolatot és számos más olyan életszabályt, amelyeknek megtartása elengedhetetlen az embernek Istenhez fűződő kapcsolatában. Mindezt azzal a céllal tette, hogy egy olyan szent népet hozzon létre, amelynek kebelében a világ Megváltója e földre jöhet. Alapvető fontosságú felismerni, hogy a Messiás Jézus Krisztus mindannyiunk számára Isten csodálatos ajándéka, de ugyanakkor elválaszthatatlan a zsidó néptől, akiken keresztül e földre jött. Ezért jelent számunkra felbecsülhetetlen értékű jót az áldás ígérete, de ugyanakkor halálosan komoly figyelmeztetést, hogy a zsidó néppel való szembefordulás Isten haragját vonja maga után. Isten igéje számos helyen ad nyomatékos figyelmeztetést arra nézve, hogy a zsidó néphez való jó viszonyulás áldást hoz a nép életére. „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért, legyenek boldogok a téged szeretők.” (Zsoltár 122, 6) Kis és nagypróféták sora esősíti meg sok évszázadon keresztül az isteni figyelmeztetést: „…Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel! De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.” (Zakariás 1, 14–15)

A 23. János pápa által gondosan előkészített 2. vatikáni zsinat (1962–1965) egyik alapvető célja az volt, hogy megnyissák és megerősítsék a párbeszédet a zsidó egyházzal, és elítélje a holokauszt tagadókat. Sajnos a mi magyar népünk is számos rövidlátó, hitetlen vezető felelőtlen magatartásának hatására több antiszemita esemény kivitelezője volt. Ha nincsenek zsidók ellen irányuló pogromok, numerus-clausus törvény, zsidók 2. világháborús deportálása… stb. Isten még a történelem kerekét és meg tudta volna változtatni, népünk javára. Minden gazdasági, politikai nehézség mellett, még napjainkban is sújtja népünket az antiszemitizmus. Így viszont nem várhatjuk Isten áldását. Jézus Krisztus a magyar nép számára is felkínálja a megtérés lehetőségét. Ehhez azonban gyökeres változásra van szükség gondolkodásunkban, hitünkben, életvitelünkben. Emberekben lehet csalódni, de az értünk vérét ontó Megváltó a mi népünknek is megtartója kíván lenni, mert Ő nem változik, ahogy fogalmaz a kedves ének:

Nézd meg az évszakokat, heteket, hónapokat, üstökösök fényes útjait!

Nézd meg a csillagokat, a jó rossz napokat, egyik jön, a másik távozik!

Nézd meg az embereket, barátot, ellenséget, valótlant oly könnyen mondanak,

Ígérnek új örömet, új célt, és új életet, hamar rájössz, csak üres szavak.

Csak egy van, aki soha, soha meg nem változik, aki tegnap és örökké ugyanaz.

A világ összedőlhet, és az idő elmúlik, de Jézus Krisztus mindig hű marad.

Bátkai Sándor