Flaschmob-villámcsődület

„Összegyűjtenek eléje minden népet, Ő pedig elválasztja őket egymástól”!  (Máté ev. 25, 32.) 

A flashmob olyan rendezvény, aminél valamilyen nyilvános helyen az eseményre érkező személyek hirtelen összejönnek, valamilyen szokatlan dolgot csinálnak, majd gyorsan fel is oszlanak, mintha mi sem történt volna. Célja általában egyszerű szórakozás. Egyértelmű lényege az éppen ott levők tréfás meghökkentése, esetlegesen az elgondolkodtatás. Az egyik érdekessége a jó flashmobnak az, hogy a közönségnek még másodpercekkel a kezdete előtt sincs fogalma arról, hogy nemsokára valami teljesen váratlan dolog kellős közepén találja magát, ezért a flashmob hatásossága mindig a váratlanságában áll. Fontos megjegyezni, hogy a flashmobnak nem mindig van konkrét célja, de ennek az ellenkezője is igaz lehet! Van olyan eset, amikor az „örömszerzés” motiválja a kezdeményezőket. Hála Istennek, ilyen – lassan hagyománnyá váló – kellemes, élményt nyújt a Csiky Gergely Főgimnázium diákjainak Vékony Zsolt József református lelkész, hitoktató tanár vezetésével történő flaschmobja. Megható, amint felhangzik a diákok ajkán: „Krisztus Úr a Nagy Király, halleluja”!

A pozitív kicsengésű események mellett a Sátán sem megy el üresen. Ő is meg akarja tölteni a flashmobot negatív, romboló dolgokkal. A napokban közölte a sajtó a döbbenetes híreket, amelyek San Franciscoban és Kaliforniában történtek. A villámcsődület mintájára, fiatal csoportok, 80-100 személy gonosz, sátáni indulatoktól hajtva, berontottak egy-egy üzletbe rablás szándékával, és kezükbe kapva bizonyos árucikkeket, kirohantak fizetés nélkül, és autóba ülve gyorsan elmenekültek a helyszínről.

Kedves nemzettársaim! A földi élet, a teremtése és a vége közötti időszak, egyszeri és megismételhetetlen. Ez a megállapítás érvényes az emberi életre is: „Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet következik”! (Zsidók 9, 27.) Az igének ez a jóindulatú figyelmeztetése nem „ítélőszék”! Az Örökkévaló a megmentés szándékával adta kezünkbe a Bibliát, amely az emberi „válságkezelés szakkönyve”! Isten nem azt sugalmazza, hogy e csodálatosan megalkotott világ jelentős, hasznos dolgait ne értékeljük kellőképpen, dobjuk a szemétkosárba. A fontossági sorrendet betartva, Isten a lényegre irányítja figyelmünket: földi életünk véges, gondoljunk arra, hogy egy ponton át kell lépnünk egy másik valóságba, ahol már megszűnik a változtatás lehetősége, és mérlegre kerül mindaz, amit e földön megtettünk, vagy könnyelműségből nem tettünk meg, azaz nem kértük el Istentől a számunkra felajánlott bűnbocsánatot. Az emberi tudományt leköti a külvilág tanulmányozása, ám a belső világ vizsgálatáról megfeledkeznek. A tudomány csak a látható jelenségekről ad leírást, a mögöttük rejlő valóságról nem, hiszen nem ad választ a lényegi kérdésekre: Ki vagyok én? Mit keresek a Földön? Mi a végső igazság? Mi az ember életének a célja? Nos, ahol véget ér a tudomány, ott kezdődik a hit, az Istenkeresés!

Drága magyar testvéreim! A csúcstechnológia korát élő társadalomban nem a megelégedett, békésen élő emberek sokaságát látjuk. Minden alkalommal, amikor valamire igent mondunk, egyúttal nemet mondunk más lehetőségre. Fontos: ne másold e rohanó világ viselkedését. Szükség van a lassításra! Egyszerűsítsd az életedet. A médiában fontos szerepet kapnak a befolyásoló tényezők. Az ifjúság különösen kockázati csoport, vannak köztük: “hatás fiúk, hatás leányok”. Az ilyen “véleményvezérek” nagy hatással vannak a mentális egészségre! A stresszes aggódás megkötöz: kicseréltem-e az elavultnak tűnő okos-telefonomat, lépést tartok-e az öltözködési divat változásaival? Idegtépett társadalomban élünk. Nehezünkre esik leülni és végiggondolni mi célból tesszük, amit teszünk. Szánj időt a pihenésre! Isten legyen az első helyen életedben, és akkor minden más helyére kerül. Advent napjait éljük. Az égi és földi jelek egyre beszédesebben hirdetik, hogy közeledik Jézus Krisztusnak második, dicsőséges eljövetele, és bekövetkezik a „nagy összegyűjtetés”! Még tart a kegyelem ideje, Jézus reád is vár, hogy a nagy szétválasztáskor a “jobb keze” felől állj, neked is szóljon a hívás: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Addig is zengje szívünk Megváltó Urunk dicséretét: „Nem vezérled-e bárányod?  Szükségem van Rád Uram! Oly szép zöldek legelőid, oly jól érzem ott magam.  Kedves Jézus, drága véred értem folyt!”

Bátkai Sándor