Föltekinteni a Golgotára

„És lett, hogyha a kígyó valakit megmart, és az feltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” 

(4Mózes 21, 9.)


 

Az emberi történelem során volt egy sorsdöntő kiválasztás. A döntést az Örökkévaló Teremtő Isten hozta meg, amikor felszólította Ábrahámot, hogy hagyja el régi lakóhelyét, és menjen el arra az új földrészre, amelyet Isten mutat neki. Elhangzott egy kivételes  értékű ígéret is az Örökkévaló részéről: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged”, majd pedig, az egész emberiségre vonatkozóan: „És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei”. (1 Mózes 12, 1–3.) A kiválasztás annak érdekében történt, hogy a nagyhitű Ábrahám vérvonalán jöjjön majd a Megváltó Jézus Krisztus a földre. Nos, miután Sára gyermeket szült Izsák személyében, a vérvonal folytatódott. A Biblia megörökítette számunkra azt a bizonyítékot Ábrahám őszinte hitére vonatkozóan, ami abban lett igazán nyilvánvaló számunkra, hogy Ábrahámot Isten próbára teszi Izsák életével kapcsolatban. Remek hangulatban folyt Rebeka és Ábrahám között fiukkal, Izsákkal családi életük. Az Örökkévaló nyilvánvalóvá kívánta tenni minden idő embere számára, hogy az általa kiválasztott személy Ábrahám, valóban nagy Istenhittel rendelkezik. Váratlanul nehéz dolgot kért ezért tőle Isten: Ábrahám, vidd fel e hegyre Izsákot, és áldozd meg őt ott égőáldozatul azon a helyen, amelyet én mutatok néked. Az őket kísérő szolgák Ábrahám kérésére a hegy lábánál maradtak, miután megkapták az ígéretet Ábrahámtól, hogy felmennek a hegyre imádkozni a gyermekkel, majd visszatérnek hozzájuk. Nos, a szíveket ismerő Isten látva, hogy Ábrahám kész megtenni, amit kért tőle, megállította a folyamatot, mondván: „Ábrahám, ne bántsd a gyermeket, mert most már látom, hogy Istenfélő vagy, és nem kedvezel a te fiadnak, a te egyetlenednek én érettem!” Ezután Ábrahám hátratekintve látta, hogy háta megett egy kos akadt meg a bokorban szarvánál fogva, azt áldozta meg fia helyett. A csodálatos történet előre mutat megváltó Jézus Krisztusunkra. Kedves nemzettársaim! Hálásaknak kell lennünk, hogy noha Istent nem láthatjuk, de testet öltött Jézusban, és lejött erre a földre. A mi életutunkon járt, láthatjuk viselkedését ugyanolyan helyzetekben, mint a mienk. Nincs olyan élethelyzet, amit Jézus végig ne élt volna. A mi életünket élte, és világosan láthatjuk, mit tett vele a bűn, az örök kereszt. Nem csak azóta áll, hogy felállították a Golgotán. A kereszt a bűneset óta áll. Mit jelent, hogy „ha valaki föltekint”? Az Újszövetség így mondja ezt: „Ha valaki hiszen őbenne” mindegy, hogy milyen és mennyi bűne volt, hogy mindig templomba járt, hogy eddig is imádkozott: egyetlen feltétele az üdvösségednek „higgy a Fiúban, és örök életed van!” Az a borzasztó, hogy sokszor nem tudunk feltekinteni, csak magunkat látjuk. Az elmúlt életünket látjuk, a körülöttünk lévő képtelenségeket. Nézz most föl mindenről, emeld fel hited szemeit! Ne higgy senkiben és semmiben! Csak Benne, és akkor minden egyszerű lesz. Mindnyájan megmart emberek vagyunk. Magunk is tudjuk már. Isten a keresztet emelte fel. Ez a nagy lehetőséged mindig meglesz, hogy feltekints a keresztre. Tudod, mit jelent életben maradni? Újra és újra föltekinteni. Jézusra, és életed lesz. Olyan élet, amire mások is vágyakoznak majd körülötted. Amit Isten mond, az igaz. Légy engedelmes. Amíg tart a kegyelmi idő, amíg e földön élsz, addig tekints fel a keresztre, mert csak itt lehet elkérni a kegyelmet!
Drága magyar testvéreim! A nagy megváltási mű emberi elmét meghaladó szent és dicső mozzanata a keresztáldozat és az azt követő feltámadás. A történelem egyedi, megismételhetetlen nagy eseménye, amelynek hatása átível az örökkévalóságba. Ennek valóságos voltáról mindenkinek tudomást kell szereznie. A megváltás örömüzenetének továbbadását Jézus e földről való távozása előtt a tanítványokra, majd pedig az őket követő nemzedékek Istenhívőire bízta. Ez a megbízatás a történelem végéig, Jézus második eljöveteléig érvényes. A nagy misszióparancs búcsúszavai után a tanítványok szeme láttára felemeltetett, majd egy felhő takarta el Őt szemeik elől. Amíg ők az esemény hatása alatt megrendülve, égre szegezett tekintettel álltak, egy angyal szólította meg őket és azt mondta: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe úgy jön el, ahogyan láttátok Őt felmenni a mennybe.” (Ap. csel. 1, 11.) Nos, amíg az első eljövetele csendes, szerény körülmények közepette történt, Jézus második eljövetele, bibliai próféciák tömeges megvalósulása, hangos, drámai események közepette történik, és mindenki meglátja őt. Még azok is, akik a keresztfára szegezték. Igazi örömünnep lesz a hívők számára, az Ige szerint gyötrelem a gonoszok számára. Ez utóbbiak akkor hirtelen megtanulnak imádkozni: „Azt mondják a hegyeknek és a szikláknak: zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül és a bárány haragja elől, mert eljött az Ő haragjának nagy napja és ki állhat meg?” (Jel. 6, 16–17.) 

Kedves magyar testvéreim, az égi és földi jelek mind azt hirdetik, hogy Jézus nemsokára visszajön. Hogy milyen lesz a Vele való találkozásunk, az itt, e földi életünkben dől el. A megváltás nagy és nehéz feladatát Jézus Krisztus végezte el. Nekünk maradt a könnyebb rész: hitszemeinkkel tovább látni e múlandó földi valóságon és elkérni tőle az örökkévalót, üdvösségünket. Aki ezt megteszi, örömmel zengheti: „Összegyűlünk mi mind ott, hol várnak ránk az angyalok, hol az Isten kegytrónjától folynak életfolyamok.”

Bátkai Sándor