Gizella példája vezérelje a mi életünket is!

Ma a Boldog Gizella tiszteletére felszentelt arad-gáji római katolikus templomban 12 órakor kezdődött az ünnepélyes búcsúi szentmise. A koronavírus járvány miatti óvintézkedések betartásával megszervezett szertartásra a virágkoszorúval ékesített feszület nyomában történt bevonulás után Kovácsné dr. Faltin Erzsébet az oltár elé helyezett ékes ládára mutatva bejelentette: az arad-gáji Szent Gizella-templomnak a Gizella-csodák bizonyítására szolgáló ládikót, illetve annak a tartalmát ajándékozza a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Civil Szeretet Kurázsi Társaság. Ünnepi szentbeszédében ft. Bakó László püspöki titkár azt a láthatatlan kapcsolatot mérlegelte, ami összeköt bennünket Gizellával: mi az, ami megfog minket Gizellában, mi az, amit csodálni tudunk Boldog Gizellában.Mert a mi, a halandók élete is annyi fajta, ahányan vagyunk, de az eleje és a vége mindannyiunk életében egyforma.Ha ugyanis a bajor hercegnő, Gizella életét tanulmányozzuk, találunk benne hasonlóságokat. Bajorországban született, kolostorba készült vonulni, de megjelent Géza fejedelem a fiával, Istvánnal, a megkeresztelkedett Vajkkal. Amikor Gizella megismerkedett Istvánnal beleegyezett a házasságba, és eljött vele Magyarországra.Gizella Civakodó Henriknek volt a lánya, negyedmagával. A család négy gyermeke közül egy apáca, egy püspök, a trónörökös Henrik az egyetlen német-római császár, akit szentként tisztel a hagyomány. El lehet képzelni, milyen komoly lelkiség uralkodott, mennyi átimádkozott éjszaka volt ebben a családban. 15-16 éves volt, amikor megjelent Géza fejedelem a fiával, Istvánnal. Az ő kedvéért Gizella, aki kolostorban szándékozta leélni az egész életét, elfogadta Istvánnak a feléje nyújtott kezét. Az előzményeket figyelembe véve, Gizella élete nem megvalósultnak is nevezhető, mert élete mindannyiunk számára kísértés is lehet. Arra gondolhatunk: milyen jó lett volna, ha…Nagyon lehet csodálni Gizellának a bátorságát, amivel el mert indulni az ismeretlenbe. A szentek életében, sorsában olyan fordulatok voltak, amelyekre nem számítottak. Gizella a biztos német világból, ahol már több mint 400 éve meghonosodott a kereszténység, elindult a bizonytalannak tudott magyar haza felé, ahol nem lehetett pontosan megjósolni, hogyan alakul a sorsa. Amikor tépelődött, hogy menjen-e, Szent Adalbert püspök azt tanácsolta: Menj, mert azzal többet tehetsz Isten országáért! Gizella példájára, az emberekért való többet cselekvés kell a mi életünket is vezérelje.Nem csupán őt, hanem a környezetét is vizsgálnunk kell, hiszen ezer évvel ezelőtt sem szerettek minket, magyarokat, de mi sem szerettük a környezetünkben élőket. Az adott helyzetből is megállapítható Géza fejedelemnek a zseniális ötlete: közelebb hozni egymáshoz a népeket, mert az életben nemcsak a civakodás, hanem az egymástól való tanulás is lehetséges. E gondolatmenetben fokozott felelősség hárul manapság is a szülőkre és a nagyszülőkre, mert rajtuk múlik, milyen néppé nevelik a leszármazottjaikat, a jövő nemzedékét.E szellemben csodálatra méltó a magyar szent családnak, Istvánnak és Gizellának az élete. A feleség minden esetben elkísérte férjét útjain, ha szüksége volt a lelki támogatásra. Együtt alapították a székesegyházakat, az apátságokat, több forrás is bizonyítja Gizella fáradhatatlan munkáját az ország- és egyházépítésben. A megépült templomok számára a miseruhák elkészítését Gizellára bízták, ami óriási munka volt, figyelembe véve, hogy akkoriban mintegy 2000 templom létezett az országban. A székesfehérvári koronázási palást, amit manapság is őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban, szintén Gizella munkája.„István és Gizella nem csak beszéltek róla, hanem együtt nagyon sokat tettek a kereszténységnek Magyarországon történő elterjedéséért. Boldog Gizellának a mai emberhez szóló üzenete: ne félj a bizonytalantól, lássuk a felebarátunkban, a másik népben is a testvért, éljünk olyan eletet, hogy ők akarják elsajátítani a magunk hitét, a kultúránkat. Úgy éljünk, hogy már itt, a földön is keressük Isten országát” – zárta mélyen szántó gondolatoknak hangot adó ünnepi szentbeszédét ft. Bakó László püspöki titkár.

Szentjeink példájára vívjuk meg harcainkat

Miután az Evangéliumból a jelen lévő paptestvérek felolvastak, ft. Sándor Tivadar plébános meghatódva mondott köszönetet a szép búcsúi szentmisét celebrálónak, majd az oltárkép jelentőségéről beszélt, amelyet Munkácsy Mihály 1854-ben, Bécsben festett meg, azóta a két szent családnak a találkozása a mi erősségünk, ennek a közösségnek a lelke. Manapság, a XXI. században szükségünk van olyan családi példára, mint Szent István és Gizella, valamint Szent Imrének az élete. Hogy többet tehessünk a családokért, az édesanyákért, nem szabad a sebeinket nyaldosni, hanem a szent családjaink tetteiből, életéből erőt merítve kell megvívnunk mindennapos harcainkat nemzetünk és egyházaink megmaradásáért. Jól mondta Faragó Péter parlamenti képviselő a kisiratosi MKT-ülésen: a megmaradásunk három pillére a nyelvünk, a hitünk és a kultúránk. Megköszönte dr. Faltin Erzsébetnek a munkáját, amivel összeállították és elhozták a Gizella szentté avatását remélhetőleg előmozdító ereklyéket. „Nekünk is be kell bizonyítanunk, hogy a Gizellával együtt az egyházért és a nemzetért dolgozott hét férfit, az apját, a testvérét, a nagybáty­ját, illetve Istvánt és Imrét, ha szentté avatták, akkor Gizella miért ne érdemelné meg ezt a tisztességet?Az emberiségben meg kell érnie: ne csak a kolostorokban szentéletet élőket, hanem a családokban élő édesanyákat is tiszteljük. Ha ezt megtanuljuk, akkor bizonyára többen lesznek az olyan édesanyák, akik vállalják az áldozatot nem a maguk boldogságáért, hanem Isten akaratának az érvényre juttatásáért.”Végszavaiban megköszönte a részvételt a paptestvéreknek, illetve a híveknek, kiemelve dr. Simon Előd kolozsvári konzul, dr. Faltin Erzsébet, nt. Czégé Imre református lelkipásztor, Faragó Péter parlamenti képviselő, valamint Bognár Levente aradi tanácsos jelenlétét.