Gyülekezeti nap Rákosdon

Hunyad – Jóllehet karnyújtásnyira van Vajdahunyadtól, s közigazgatásilag is hozzá tartozik, Rákosd sokáig elfelejtett falucska volt. A magyarság közösségi élete éveken keresztül mély álomba merült. Batizán Attila ifjú református lelkipásztor 2004-es megérkezésével gyökeresen változott a helyzet, s Rákosdon is feléledt a magyarság. Közönség-szervezés, vallásóra gyerekeknek, néptánccsoport szervezése, ifjúsági napok, nyári református táborok, a marosvásárhelyi fiatal lelkipásztor megmozgatta a szórványközösséget.

A hagyományossá vált gyülekezeti napot és falutalálkozót vasárnap tartották meg. Erről beszélgettünk Batizán Attilával.

– Megérkezésed óta Rákosdon hagyománnyá vált a gyülekezeti nap és falutalálkozó megrendezése.

– Minden évben van egy központi témája, üzenete. Első alkalommal 2005-ben a rákosdi néptánccsoport újraalakulásának örvendtünk, az ő előadásukat csodálhattuk meg. 2006-ban az egykor Rákosdon szolgált dr. Kádár István tudós lelkipásztorra emlékeztünk, megkoszorúztuk sírját, életével és munkásságával kapcsolatos kiállítást szerveztünk. Ugyanakkor egy-egy oklevéllel köszöntük meg a gyülekezetben szolgált lelkipásztoroknak az itt elvégzett munkát. 2007-ben a felújított gyülekezeti házat avattuk fel ünnepélyesen, hiszen a rákosdi gyülekezeti ház Hunyad megye legrégibb, még meglévő iskolaépülete, a gyülekezet pedig kevés támogatással, sok-sok közmunkával, szinte önerőből újította fel a több mint 300 éves épületet. 2008-ban a gyülekezet adományából és pályázati pénzekből sikerült restaurálni a gyülekezet régi orgonáját, az ünnepség alkalmával, pedig ezt az orgonát szenteltük fel. Az istentisztelet keretén belül dr. Kovács László Attila teológia tanár, zeneszerző orgonakoncertjében gyönyörködhettünk. Tavaly világszerte Kálvinra, a nagy reformátorra emlékeztek, ennek megfelelően a mi gyülekezeti napunk témája is Kálvin és Erdély volt. Minden egyes ünnepség közös ebéddel és táncmulatsággal zárult.

– Mi volt az idei ünnepség fő témája?

– Idén a központi gondolat a hálaadás volt. Ugyanis sikerült egy újabb épületet, a ravatalozóházat felépíteni, sikerült a gyülekezetben az elmúlt év során sok mindent megvalósítani, amiért Istennek különösképpen is hálát akartunk adni.

– Székelyföldiek is részt vettek az ünnepségen.

– Az ünnepi istentiszteleten a nagyborosnyói testvérgyülekezet lelkipásztora Németh Zoltán János szolgált, és jelen volt vele együtt a Nagyborosnyói Református Egyházközség küldöttsége is. Jelenlétük, szolgálatuk, faragott ajándékuk, amit gyülekezetünknek hoztak, azt erősítették meg bennünk, hogy összetartozunk, hogy nem vagyunk egyedül a szórványban, hogy számíthatunk egymásra. Az ünnepségnek volt azonban egy másik kiemelkedő pillanata is, amikor az 50 éve konfirmált gyülekezeti tagokat köszöntöttük egy szál virággal és oklevéllel. Mindezt, pedig a gyülekezetünk kórusának szolgálata tette még színesebbé, még gazdagabbá.

– Bizonyára egy kis szórakozásnak is jutott hely.

– Természetesen, a templomi ünnepség után most is közös ebédre került sor, mely után a székely testvérek vezetésével hosszan tartó nótázásra, táncmulatságra került sor. Olyan ünnepség ez, ami mély nyomot hagy a közösség életében. Már jóval előre készültek rá a gyülekezeti tagok, várták, tevékenykedtek, szorgoskodtak. Megmozgatta az egész közösséget, és olyan élményt jelent, amely erőforrás a további küzdelemhez, munkához, itt a szórványban.