Hinni és vinni!

 „És tanúim lesztek... a föld végső határáig”.  (Ap. csel. 1, 8.)

Az ember a Teremtővel való rendszeres találkozás kapcsán a boldog, „szülő–gyermek” szeretetkapcsolat gyönyörű életérzését élte át. Az elszakadást ettől a csodálatos Isten–ember kapcsolattól a becsvágy megtestesítője, Sátán hozta létre, amikor kígyó képében megjelenve, hazug ajánlatával Isten ellen fordította a vele gyanútlanul társalgásba bocsátkozó embert. A beszélgetést követően, nyomban „megnyílott a szemük”, és észrevettek magukon egy olyan állapotot, amit addig nem észleltek: testük ruhátlan, fedetlen volt! Ez a felismerés bizonyos bűntudatot, szégyenérzetet is ébresztett bennük, hiszen nyomban megpróbálták az őket körülvevő zöld növényzettel, levelekkel eltakarni testüket. Sőt ezen felül, amikor este, hűvös alkonyatkor a Teremtő jelentkezett a kedves esti beszélgetésre, tévedésük tudatában, félelmükben, megpróbáltak elbújni a kert fái között. A következmény nem maradt el. A Teremtő megátkozta tettéért a kígyót, Sátánt, de az ember élete is ítélet alá esett, hiszen el kellett hagynia a teremtés helyét, a csodálatos Édent.

Kedves nemzettársaim! Az első bűneset végtelen fájdalmat jelentett az Örökkévaló számára, hiszen a szeretetből teremtett ember, különösebb rábeszélés nélkül lett a csaló Sátán áldozata. A bűn olyan messzire vetette az embert a tökéletes Szent Istentől, hogy a szakadékot csak isteni erővel lehetett áthidalni, az ember ugyanis képtelen volt felvenni a harcot a bukott szellemi hatalmassággal, Luciferrel. Rövidesen bekövetkezett az első gyilkosság is, ami szintén a becsvágy terméke volt, hiszen Kain nem tudta elfogadni, hogy Isten magasabban értékelte Ábel áldozatát, mint az általa készített áldozatot. A sátáni gyilkos szándék, azóta is része a megromlott emberi gondolkodásnak. A történelem számtalan esetben bizonyította, hogy az anyagi érdekekkel párosuló becsvágy minden korban meghatározta az emberek gondolkodását, tetteit. Napjaink háborús eseményeinek okairól számos változat kering az emberek között. A háttérben nemcsak két testvérnép közötti ellentétekről szólnak a véleményalkotók, hanem a „pénz uralmának” mindent elsöprő erejét is megemlítik. Ezek után nem meglepő, hogy két keresztény ország között dúl a gyilkos háború. Az is igaz, ahol a keresztény szó csak a szavak szintjén van jelen, ott a Sátán uralma valósul meg. A Biblia világos üzenete: „Akié a Fiú, azé az élet”! ( János 5, 12.) Jól fogalmazott Luther Márton: „Aki azt állítja, hogy Istene van, de igéjét nem ismeri, annak valójában nincs Istene, mert Ő az igében, azaz a Testé lett Igében, Jézusban jelenik meg. Erről szól maga Jézus, amikor azt mondja: „Aki látott engem, látta az Atyát”!

Drága magyar testvéreim! Az ember élhet Isten nélkül is biológiai életet, mint a gyökerétől levágott virág a vázában. A „hervadás” a leggyönyörűbb virágnál is bekövetkezik. Így az átlépés a túlsó partra az ember számára is elkerülhetetlen.  Alapvető különbség viszont az, hogy a „túlsó part” az ember számára nem egy teljes megsemmisülés, amint az elhervadt virág esetében. Élete tovább folytatódik más létezési formában! A gond akkor jelentkezik, ha az ember erről a „tovább létezésről” nem akar tudomást venni. Sokan azzal „altatják magukat”: nem jött onnan vissza senki, tehát nincs számára valós visszajelzés a túlsó partról. A jelszó: azt hiszem, amit látok! A láthatatlan valóságról: tudat, érzések, gondolatok, szeretet, gyűlölet, bűn... stb. nem akar tudomást venni, pedig ezek határozzák meg az örökkévalóságban elfoglalt helyét. Minden anyagi érték, amit pénzen meg lehet vásárolni, itt marad! Szükségszerű tehát, hogy kapcsolatba lépjünk az örök élet forrásával, akit úgy hívnak: Jézus Krisztus, Isten Fia! Ő életét áldozta a kereszten, hogy megmentsen bennünket az örök kárhozattól, a pokol kínjaitól. Olykor döbbenetes hitetlenséggel találkozunk – szomorúságunkra – magyar népünk között is. Az „óhazában” például egy fodrásznő, munkája közepette kérdezte meg a Magyar Evangélikus Egyház elnökpüspökétől: „Te is hiszel Jézus feltámadásában, mint a keresztények”? Elképesztő, magyar népünk között ilyen hitetlenséggel találkozni! Ha visszatekintünk, népünk számos tragédiája a felfuvalkodott vezetők, illetve a „hamis Krisztusok” dicstelen munkájának eredménye. Adja Isten, hogy Jézus Krisztusnak keresztáldozata révén legyen igazi megtérés népünk életében, és végezzük a Jézus Krisztustól kapott nagy feladatot, az örömhír továbbadását: hit által elkérhetjük Istentől a kegyelmet, bűneink bocsánatát, hiszen Jézus kifizette helyettünk a váltságdíjat! Tehát nagy feladatunk: hinni és vinni, az örök élet jó hírét, hogy minél több hívő szív zengje: „Ó boldog nap, amelyen én, Megváltóm elfogadtalak! Örvend szívem, ujjong elmém, hogy elnyertem irgalmadat”!

Bátkai Sándor