Az elmúlt héten lélekben végigkísértük azt az utat, amely Jézus Krisztus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásától a golgotai kereszthalálig tartott.
Akkor nagyon felgyorsultak az események, hozsánnázó emberek ráeszméltek, hogy nekik mégsem ez a király kell; a főpapok elérkezettnek látják a pillanatot ahhoz, hogy Názáretit félreállítsák. A tanítványok nem is igazán értik, mi történik körülöttük, de a nagycsütörtök este őket is elbizonytalanítja, s nagypéntek szörnyűségének látványa végképp összerombol bennük valamit. Lehetséges az, hogy az emberi gonoszság mindazt, amiben hittek, ami felől háromévi tanítványságuk során meggyőződtek, akit Messiásként tiszteltek így megsemmisítse?!
Ők ott, abban a lelkiállapotban elfelejtették, hogy Jézus erre készítette fel őket. Elfelejtették, hogy Ő önként vállalta a szenvedést, megaláztatást és a kereszthalált. A sokaság kiáltotta ugyan a „feszítsd meg”-et, de az Úr mondta ki a végén azt, hogy „ELVÉGEZTETETT!” – miattunk, értettünk és helyettünk!
Vannak az életünkben olyan események, amelyekre nem tudunk felkészülni. Van, amikor az ész és a szív is azt mondja: ez nem lehet, így nem! Válaszokat keresünk a kérdéseinkre, enyhülést a sebeinkre, s valahogy mindent elfelejtünk abból, amit Róla tudtunk és vallottunk.
Húsvét hajnalán egy kimondhatatlan csoda történt. A feltámadott Úr megjelenik az elmúlás világában és megkezdi annak diadalmas meghódítását. Húsvét nem csak egy ünnep a sok más ünnepnap között, nem csupán az élet visszatérésének ősi szimbóluma a tél fagyos halála után, hanem a feltámadás és az örökélet kezdete. Isten húsvét csodájában a megfeszített, meghalt, de feltámasztott Krisztusban megmutatja, hogy van nagyobb erő a halálnál – a feltámadás isteni ereje, van nagyobb hatalom a bűnnél – Krisztusnak a kereszten szerzett áldozata, a te bűneid is elfedi.
Húsvét hajnalán, a válaszokat kereső Máriát a feltámadott Úr elsőként nevén szólítja. Ettől minden megváltozik: megszűnik a félelem, a szomorúság, begyógyulnak a sebek és egy új élet kezdődik el, Ővele.
Szeretném, ha ezen a húsvéton Te kedves testvérem, aki annyi gonddal küszködsz, aki nem érzed, hogy az „idő begyógyítja a régi sebeket”, akit annyi minden ért felkészületlenül, meghallanád, hogy a feltámadott Úr neveden szólít és az örök élet eljegyzettjévé akar tenni. Fordulj vissza Hozzá, s feleld hittel: Mesterem, Uram és Királyom!
Áldott, békés Feltámadás ünnepet kívánunk!
Az Aradi Református Egyházmegye nevében,
Módi József
esperes
Venter Miklós
főgondnok
Hozzászólások