Húszéves a borosjenői új református templom

Majdnem napra pontosan, november 11-én az új templom felszentelésének 20. évfordulóját ülte a borosjenői református templom és híveinek közössége.2002. november 9-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület akkori püspöke, Tőkés László részvételével szentelték fel a város főútja mentén, központjának közelében álló kis templomot, most szombaton az egyházkerület mai püspöke, nt. Csűry István jelenlétében emlékeztek meg a 20. évfordulóról.Felemelő, valóban emlékezetes ünnepségen, amelyen jelen volt majdnem valamennyi, az utóbbi húsz-harminc esztendőben a nagy múltú Borosjenőben szolgált református lelkipásztor a kicsiny templomot megtöltő, egyre zsugorodó számú hívek gyülekezetében. A tíznél több Arad megyei református tiszteletes között ott volt például Baracsi Levente és Dávid Zsuzsa (ma arad-belvárosi református lelkészek), Herdean Gyöngyi, Báthori Judit lelkész, a villanyorgonánál pedig nt. (immár dr.) Bodnár Lajos, a mindeddig utolsó, helyben lakó (több mint 12 évet itt szolgált) lelkész vállalta a kántori szolgálatot. Eljött a hódmezővásárhelyi, a magyarországi testvéregyház szertartásban is közreműködő három lelkésze is. 

***Csűry István püspök Pál apostol Zsidókhoz írt levele 12. részének verseiből indult ki nagy­ívű, gondolatgazdag prédikációjában. Az első vers: „... kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért”.Az immár mandátumának vége felé járó, rövidesen nyugállományba vonuló püspök a nagy teológusok nyomában járó nagyívű prédikációjában a szórványsors megpróbáltatásaira és az azon felülemelkedni hivatott hívő kisemberre é feladataikra helyezte a hangsúlyt, kiemelve minden egyes ember felelősségét is keresztyén hite megőrzésének szempontjából. A cikk címét – „Ébredj magyar, ébredj, református” – prédikációjából kölcsönöztem.

***A püspöki prédikációban utalás történt ugyan a helybeli híveket, az itt szolgált lelkészeket egybegyűjtő kivételes alkalomra, a borosjenői új református templom felavatásának húszéves évfordulójára, de a témáról bővebben dr. Vajda Sándor helybeli ny. főorvos beszélt Borosjenő és a borosjenői református egyház története című előadásában. Ennek összefoglalása néhány mondatban, egy újságbeszámoló keretében lehetetlen vállalkozásnak tűnik, holott annak kézirata alulírott birtokában van. Elégedjünk meg annyival: a Borosjenő környéki reformáció közel fél évezredes (!) múltra tekint vissza, jövőre lesz 500 esztendős. („Ha megérjük, megünnepeljük.”)A helyi, már akkor is csekély létszámú reformátusok jó két és fél évszázad múltán alakítottak újra gyülekezetet az 1920-as években, miután a török megszállás okán a helyi keresztyén gyülekezet szétszóródott, megszűnt– 2000-ben jutottak oda, hogy a régi, omladozó és életveszélyessé vált, az egykori, postakocsi-állomásból kialakított templom helyére újat építsenek.Akkor lehetetlen vállalkozásnak tűnt egy kis létszámú, a mai nyolcvannál még valamivel népesebb gyülekezet számára, de megcsinálták. Hogy milyen erőfeszítéssel, odaadással, arról most ne beszéljünk.A kicsi, egyszerű, de a maga nemében gyönyörű templom áll, és a hit győzelmét szimbolizálja.