Imádkozva tartsd meg értékeidet!

„Uram kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.” (Zsoltár 49, 2.)

Az Örökkévaló Isten boldog közösségi életre, vele való folytonos együttlétre teremtette az embert. Ezt a csodálatos tervet zavarta meg a bűn megjelenése. A mélységesen bűnbe süllyedt „első világ” vízözön révén elpusztult. A Nóé  családjából újra elszaporodott embertömeget egy mértéktelen emberi becsvágy kerítette hatalmába. Ekkor Isten Bábelnél nyelvi közösségre bontotta a népeket. Ez viszont arra késztette őket, hogy az azonos nyelvet beszélők elvándoroljanak és kisebb-nagyobb területeket vegyenek birtokba. Mint tudjuk – Isten akaratából, szeretetéből – a történelem egy bizonyos pontján a mi népünk a gyönyörű Kárpát-medencében kapott lakhelyet. Minden nép életében alapvető szükségesség a múltra való emlékezés. Istennek erre vonatkozó parancsa egykor Izrael népe számára hangzott el, de máig örökérvényű igazság. Amely nép nem ismeri múltját, gyökértelenné válik, hamar bekövetkezhet a más népek kebelébe való beolvadás. Felelősek vagyunk azért, hogy életünk alappilléreit keresztény voltunkat, kultúránk sajátos jegyeit megőrizzük, és továbbadjuk a jövő nemzedék számára. Máig ható gyakorlat, ha egy népet meg akarnak semmisíteni, megfosztják értelmiségi rétegétől, templomaitól, tanintézeteitől, nyelvétől, mindattól, ami a közösséget egyben tartja és élteti. Hála Istennek, hogy az óhaza határain kívülre szorult nemzettársainkkal – a koronavírus bizonyos méretű csökkenése kapcsán – idén több erdélyi településen is megtarthattuk a Magyar Napokat. Egy-egy kedves mosoly, a baráti, testvéri találkozás újra örömmel töltötte be szívünket.

Kedves nemzettársaim! A színes programfüzet a napi rendezvények gazdag sorát tárja elénk. Alapvető fontosságú azonban tudomásul venni, hogy minden emberi erőforrás mozgósítása mellett nemzeti létünk, megmaradásunk egyetlen záloga, hogy megragadjuk az Örökkévaló Isten nyújtotta lehetőséget, azaz Jézus Krisztusra való tekintettel elkérjük Isten kegyelmét. Imádkozva emlékezni azt jelenti, hogy hálát adunk Isten minden áldásáért, ugyanakkor mind jelenünket, mind jövőnket Isten kezébe tesszük. Látható, hogy világviszonylatban válságos időket élünk. A víruson túl, katasztrófák sokaságáról szólnak a híradások. Isten azonban kitárja szívének teljes melegét a hozzá fohászkodók előtt: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja!” (Zsoltár 145, 18.) A legfontosabb dolog, amit tehetünk, kezet kézbe téve hittel imádkozzunk Istenhez, mert a hit olyan érték, amely kibírja a „tűzet” is! Szükséges tehát, hogy a mi magyar népünk megértse: hagyjuk abba a megosztó viszálykodást, mert akkor tapasztaljuk meg igazán Isten áldását!

Drága magyar testvéreim! A Magyar Napok rendezvényeit zenei események is színesítették. A zene Isten ajándéka az ember számára. Az ének vidámságot, sokszor gondtalan kikapcsolódást varázsol szívünkbe. Az ének, az emberi hang szárnyaló csodája! Nehéz lenne elképzelni olyan kultúrát, amelyben ne kapna szerepet a zene, az emberi élet minden részét átszőve. Isten csodálatos mennyei világát vég nélküli dicsőítés, a megváltás feletti öröm hatja át, hiszen a Vőlegény – Jézus Krisztus – mellett ott lesz a mennyasszony, a hívők, a megváltottak gyülekezete. A szívet gyönyörködtető szép zene különös erővel hat ránk. Jobban megindíthat, mint a kommunikáció bármely más formája. Babits Mihály fogalmazta meg egy alkalommal: „Minden embernek lelkében dal van / és a saját lelkét hallja minden dalban. /  És akinek szép lelkében az ének, az hallja a másik énekét is szépnek.” Közösségben zenei élményt szerezni, a legkellemesebb dolgok közé tartozik. Előkészíti a lelket az Ige üzenetének befogadására.

Fontos azonban tudomásul venni azt is, hogy a Sátán számára nincsen ismeretlen terület, amit ne próbálna meg kihasználni. Ilyen a zene területe is. Hallottunk már olyan esetekről is, amikor óriási hangerővel „tomboló” zenekar olyan hatást gyakorolt fiatalok elméjére, egész lényükre, hogy azok egyszerűen extázisba estek. Az ilyen mértéktelen dolgok hátterében gonosz démonok állnak. Isten óvja ettől a mélységtől – Sátán börtönétől – a mi fogyóban levő magyar népünket, ifjúságunkat.

A magyar nyelvnek van egy sajátos megfogalmazása: a bánatot okozzuk, az örömöt szerezzük. Jézus lehet életünk öröme, ha Vele találkozunk, akár egy Isten Lelke ihlette énekszámon keresztül is. Gyönyörűen sugározza Isten üdvözítő kegyelmét egy kedves énekünk dallama, szövege egyaránt: „Míg a bűnök útját jártam, rémes éjjel vett körül, mivel nem ismertem Isten igéjét. Jézus terhemet levette, lelkem boldog és örül, zengem a megváltott lelkek énekét. Hálatelten énekel a szívem, hű Megváltom áldom szüntelen. Angyalok sem énekelnek szebben, mert új életet adott nekem”.

Bátkai Sándor