Isten áldotta nemzet

„Miért vész el az ország? Mivel elhagyták tanításomat...”! (Jeremiás 9, 11–12.)

Az Örökkévaló Isten minden létezőnek teremtője. A vég nélküli örök boldogság, a Vele való örömteljes együttlét volt a teremtés eredeti célja. A szeretet összeférhetetlen a gyűlölettel. Ahogy Pál apostol fogalmaz a szeretet csodálatos himnuszában, az igazi szeretet mindent túlél: „Most, azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1 Kor. 13, 13.). Véges emberi értelmünkkel fel nem tudjuk fogni Isten szeretetének lángolását, aki hajlandó volt saját Fiát a golgotai keresztre szegeztetni, hogy lefizesse a reánk kiszabott halálos ítéletet, hogy mi újra tiszták, bűntelenek legyünk. Az Örökkévaló teremtő munkájának csodája, hogy miután megteremtette az embert a föld porából, saját lényéből adott bele egy szellemi részt, ami az embert élőlénnyé tette. Nos, a gyönyörűséges Édenben jelent meg „Sátán, a bukott szellemi lény” és vette rá az embert, hogy engedetlenné váljon teremtőjével szemben. Az Ördög lett az ember számára az első „teológus” a paradicsomban, a hittérítés ellentétjét a „hit-eltérítést” célozta meg. Megjelent az első bűn, majd rövid idő multával bekövetkezett az első gyilkosság is, azóta pedig a háborúk sokaságáról szól az emberi történelem.

Kedves nemzettársaim! Ha meg akarjuk érteni a múlt, a jelen és a jövő történéseit, szükségszerű, hogy megismerjük az Isten révén rendelkezésünkre bocsátott bibliai igazságokat. A megismerés útján észleljük, hogy az Örökkévaló kegyelmes Isten nem hagyja a szeretetből teremtett embert végleg elveszni a Sátán gonosz munkája által. A Teremtő Isten döntése alapján egy kiválasztott ember – Ábrahám – leszármazottai abban a csodálatos kegyelemben részesültek, hogy nemzetté válásuk után lesz egy jeles történelmi, Isten meghatározta időpont, amikor a Messiás földre jövetele az ő keblükben történik meg. Nos, hosszú hullámhegyek és hullámvölgyek töltötték meg Izrael népének életét is, hiszen a Sátán tudva, hogy a Messiás az ő legyőzésére ölt magára halandó emberi testet, mindent elkövetett, hogy a zsidó népet is eltávolítsa Istentől. Bár a szerető Isten népét óvó intézkedései révén világos törvényeket adott nekik, amelyek megtartása boldog földi létet, majd pedig örök üdvösséget biztosítottak számukra, az izraeliták nem maradtak hűségesek jótevőjükhöz. Folytonosan hamis istenekhez fordultak, nem az igaz imádatot gyakorolták, és nem voltak Isten hűséges tanúi. Ehelyett a bálványimádó népekkel összekeveredve ők is a „hamis Isteneket” imádták. Ezért mondta Jézus a képmutató zsidó vezetőknek: „Mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét”. (Máté 21–43.). Ezután, csak az lehet ennek az új nemzetnek, „a szellemi Izraelnek” tagja, aki elkéri bűneinek bocsánatát Istentől, Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel.

Drága magyar testvéreim! Minden korban, de most a 21. században különös erővel tárul elénk, hogy Isten nélkül a halál civilizációja uralja világunkat! A „túléléshez” szükséges lenne mindent újjáépíteni Krisztusban. Pilinszky János mondta egyszer: „Az ember nem annyira lépésről lépésre halad előre, mint inkább keresztről keresztre”! Az élet gondjai közepette, maga Jézus is a türelmes keresztviselésre buzdított: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen engem”! (Máté ev. 16, 24.). Erre a feladatra ma kevesen vállalkoznak. Nem hiába mondta Jézus egykor fájdalmasan tanítványainak: „Ha eljön az Ember Fia, vajon talál-e még hitet?” Van viszont egy „jó hírem” minden „névleges vallásosnak”, kicsinyhitűnek, ateistának…: egy napon mindenki – ha akarja, ha nem – meg fog jelenni számadásra az élő Isten előtt. Annak érdekében, hogy ez a találkozás ne legyen borzalom, Jézus óvva intette tanítványait – ma bennünket –, ne hallgassunk a hamis tanítókra, akiket gyakran hamis Krisztusoknak nevezett,  akik látszólag az Ő nevében jönnek, de sátáni megtévesztéssel, hazugsággal tömik az emberek fejét. Ilyen nyilvánvaló hazugságra sarkalták a főpapok a Krisztus sírját őrző katonákat: „Mondjátok, hogy amíg aludtatok, ellopták Őt tanítványai”!  Jézus meghalt a mi drága magyar népünkért is, hogy bűneink meg legyenek bocsátva, és mint boldog, Isten áldotta nemzet éljük e földi hazában, majd pedig az örök boldogságban. A golgotai áldozat kapcsán a menny „gyöngyszeme” Isten egyszülött Fia minden emberi elmét meghaladó csodálatos megtiszteltetésben részesült. „Isten ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon...” (Filippi 2, 9.). Jézus az egyedüli út az Atyához! Legyünk annak a Jézus Krisztusnak országa, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Így az Örökkévaló garantálja a boldog jövőt! Kiléphetünk Trianon átkából, múltunk minden tragédiáját hátrahagyva, Isten áldott népe lehetünk!   

Bátkai Sándor