Isten, az örök létező

„A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta. ” 

(Zsoltár 124,8.)

A Teremtő Isten hozta létre a világmindenséget. Az Ige gyakran az Örökkévaló szót használja a különböző bibliai események leírásánál, amely érzékelteti számunkra azt a fontos tényt is, hogy földi létünk alatt képtelenek vagyunk véges értelmünkkel az örök létezés fogalmát megérteni. Ahogy a szülő meleg szeretettel karolja fel gyermekét, és gondjai közepette a lehető legjobbat nyújtja neki, úgy a Szeretet Istene is, örökké tartó, boldog jövendő gondolatával alkotta meg az embert. Kezdetben az Ige nem szól egy meghatározott időintervallumról, amely az ember létezésére vonatkozik. Egyszerűen az Istennel való mindennapi találkozás örömét írja le. A döbbenetes fordulat akkor következett be, amikor Isten tiltó szava ellenére, az ember hallgatott a bukott angyal, a Sátán megtévesztő szavára, és így az Istennel szembeni engedetlenség áldozata lett. Tette borzalmas fájdalmat okozott szeretett Teremtőjének, aki a Sátán okozta megtévesztés után kijelentette, hogy a Sátánnak való engedelmességgel megjelent a bűn a földi világban. Szükségszerű volt ugyanakkor kimondani a bűnre szóló ítéletet is: „A bűn zsoldja a halál.” Sajnos, az ember nem volt tudatában annak, hogy az Örökkévaló saját halhatatlan lényéből adta neki az életnek lelkét, s így a fizikai halál után is tovább él, de a bűne nem tűnik el magától. A bűnre kimondott halálos ítélet érvényben marad, ami azt jelenti, hogy a túlsó parton, ahol már nem lesz fizikai testünk, a bűn eredménye az örök kárhozat. Nos, Isten nem kárhozatra teremtette az embert, ezért jött le a földre a halhatatlan Isten Fiú fizikai testben, mert a bűnre kimondott halálos ítéletet e földön lehet elszenvedni. Amit viszont nagyon fontos tudomásul venni: Isten nem akar bennünket becsapni, ezért szól nyomatékosan az Ige erről. Ha a fizikai ember bűnei e földön nem bocsáttatnak meg, fizikai halála után szellemi lényével átviszi bűneit a túlsó partra. Ott már nincs lehetősége elszenvedni a halált, és örök időkre rajta marad, ami egyenlő a pokol tüzével. Véges elménkkel felmérhetetlen kegyelem, hogy Jézus fizetett bűneink eltörléséért, amit csak ezen a földön kérhetünk el.

Kedves nemzettársaim! Ha az ember eltávolodik az Ige olvasásától, hallgatásától, jó lehetőséget ad a Sátánnak támadásra. Ez frappánsan megfogalmazva úgy irható le: „a tétlen elme a Sátán műhelye”. Mahatma Ghandi megállapítása szerint, a „kereszténység olyan, mint a kő a folyóban, kívül vizes, belül kemény”. Isten nevét „magára akassza”, neve megjelenik valamely egyházi anyakönyvben, de eszébe sincs Isten akaratát cselekedni. Amikor Isten hív igehirdetést hallgatni, gyülekezeti alkalomra, azt mondja az ember: majd máskor, most egyéb dolgom van, nem érek rá. Amikor viszont az Úr visszajön, ott már nem lesz halogatás, Jézus elé kell állni „végelszámolásra”. Sajnos a zsidó népnek is sok-sok gyötrelmes évet kellett megélnie, mert sokszor elfordultak Isten rendelkezéseitől azzal, hogy gyakran a környező népek bálvány isteneit imádták. Ma sem jobb a helyzet, sőt a mélyre süllyedés csak fokozódik. Radikális baloldali áramlatok uralkodnak, az ún. „eltörlés uralma”. Ha nem értenek egyet valakinek a véleményével, egyszerűen elhallgattatják a kisebbség gyűlölete címén. Különösen erőteljes védelmet kapnak a biológiai nemiség megváltoztatásának szószólói. A politikai élet sok főszereplője nem tud hinni Istenben, félreteszi a keresztet, hogy ne bántsa vele a muszlimokat. A muszlim viszont leteheti bárhol imaszőnyegét. A kereszténység egyre inkább elveszti identitását. Fontosabb a gazdasági haladás, a trónok harca, amely betölti teljes világunkat. Drága magyar testvéreim! A mi népünk is gyönyörű ajándékot kapott Istentől, amikor vándorlása közepette megtelepedhetett a Kárpát-medencében. Géza fejedelem fia, Vajk, a későbbi István király felismerte, hogy a pogány magyarság nem maradhat meg a keresztény Európában, ezért szükségszerű volt, hogy a magyar nép a keresztény hitet magába fogadja. Nagy jelentőséget lehet tulajdonítani a reformáció hitmegújító szerepének is, hiszen ez is közelebb vitte népünket a Teremtő, Örökkévaló Istenhez. Az évszázadok múlásával egyre közelebb kerültünk a megváltás 2000. évfordulójához, és ezen belül Jézus Krisztus figyelmeztető szavaihoz. Ő világosan megmondta: amikor a hitehagyás, a bűn megsokasodik, közel a vég. Tárjuk ki szívünket előtte, és boldogan zenghetjük: „Testvéreim jertek, zengjen énekünk. Áldjuk, mert kegyelmes a mi Istenünk! Szeretetből értünk adta Szent Fiát, Benne nyert a szívünk bűntől tisztulást.”

Bátkai Sándor