Isten képmására teremtettek

Egyhónapos nyári szünet után, vasárnap újra megszervezték a pécskai Hit és Fény közösségi találkozót, ahol házigazdaként Hajas Erzsébet köszöntötte a megjelent sérült fiatalokat és hozzátartozóikat. 

Ft. Miklós Csaba majláthfalvi plébános, a közösség lelki vezetőjének a kezdeményezésére együtt énekelték az Add a kezed, hogy zengjük az Úrnak… kezdetű egyházi ifjúsági éneket. A plébános szerint az ének az, ami leginkább összekötheti az embereket, ezért énekes füzeteket osztott ki a fiatalok és a szülők között. Lelki felvezetőjében kiemelte: Isten azért teremtett bennünket, hogy a lelki hasonmásai legyünk a földön. Mert a földön minden ember Istennek a hasonmása attól függetlenül, hogy mások milyennek látják. Nem az a fontos, hogyan néznek mások ránk vagy azokra, akiket fogyatékosoknak tartanak. Ha az átlagtól eltérőkre másképp néznek, az a nézőknek, nem a nézetteknek a hibája, mert mindnyájan Isten képmásai vagyunk. Isten ki akarja mutatni a szeretetét mindenki által, mert van, aki gondolkodással, mások viszont érzéssel tudják ezt leginkább kifejezni.

Sokszor a normálisoknak tudott, mondott emberek nem tudják ezt az érzést úgy kifejezni, mint a sérült testvéreink. Ők az érzéseik kimutatásával nyitják meg a szívüket az emberek, de Isten felé is, akit áldanak. Újabb ének után Szent Pálnak az efezusiakhoz írt leveléből idézett, majd a Szentlélekről beszélt, akinek most éljük a korszakát. Jézus ugyanis elküldte a Szentlelket, hogy az Ő újabb eljöveteléig az vezesse az egyházat. A Szentléleknek az ereje teremti meg a kenyérben Jézusnak a testét. Legyetek könyörületesek és bocsássatok meg egymásnak, mint ahogy Isten is megbocsátott nektek, Krisztusban – próbálta a Szentlélek közbenjárásával, a haragtartásról lebeszélni a jelen lévőket. A műsor további részében vidám együttlét következett, Zabán Anikó és Kovács Crepelca Beatrix tanítónők társasjátékokat szerveztek a gyermekek és a fiatalok számára, akik boldogan vettek részt a megszólítós játékban, felszabadultan gurították egymásnak a jókora szivacslabdát, jóízűen fogyasztották a Rózsika néni finom túrós rétesét, incselkedtek a Miklós Noémitől kapott hatalmas plüssmacival és -elefánttal. Közben a hozzátartozók is fesztelenül beszélgettek, otthonosan érezték magukat a baráti társaságban. Megtekintették a közösség gyarapodását jelző új vagyontárgyakat, a ft. Sándor Tivadar arad-gáji plébánostól kapott masszírozó ágyat, illetve a Szabó Zsuzsanna által felajánlott járókeretet. Mindezek a segítőszándék, a sérült fiatalokról való gondoskodás mélyen emberi megnyilvánulásai, amiért köszönet jár minden adakozónak.