Jávor Pál végrendelete

„Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”

Jávor Pál 1902-ben született Aradon egy fiatal cselédlány szerelemgyerekeként. Rövidesen megtörtént a házasságkötés és háromgyermekes család alakult ki. Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek halálakor a fiatalon egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyit az aradi Kossuth Lajos utcában, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be. Budapestre megy, ahol a Színművészeti Akadémián tanulja a színészmesterség titkait. Hamar jelentős szerepekhez jut, és hatalmas sikerrel lép fel különböző színházakban.  Ugyanakkor a 30-as évek ünnepelt filmsztárjává növi ki magát. A második világháború után Amerikába megy, ahonnan az 50-es években tér vissza Magyarországra. Ezt követően súlyos betegség állítja meg sikeres életútján. 1959 augusztusában végleg lelépett az élet színpadáról. Koporsóját tízezrek kísérték el a Farkasréti temetőbe.

Minden emberre érvényes Isten igéje: „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet…. “ ( Zsidók 9, 27) és az Ítélkező nem más, mint maga az.

De Isten a szeretet és örök boldogságra teremtette az embert. Ugyanakkor bűnt gyűlölő, megemésztő tűz is. Ha a bűnös ember a Szent Isten közelébe kerül, azonnal e megemésztő tűz martalékává válik. Nos, a bűn felett kimondott ítélet be is következett, amikor Istennek értünk lángoló szeretete odáig jutott, hogy egyetlen szerelmes Fiát, Jézus Krisztust tette „áldozati báránnyá”, hogy benne büntesse meg a mi bűneinket, hogy bennünket felszabadítson az ítélet alól. Felbecsülhetetlen nagy érték, ha valaki földi élete folyamán – akár élete végén is – felismeri, hogy van örökkévalóság, és Jézus Krisztus áldozatára hivatkozva kéri Isten kegyelmét. Jávor Pál felismerte ezt a csodálatos igazságot, és azért foglalta végrendeletébe, hogy halálával sok magyar ember figyelmét irányítsa az örökkévalóság felé. A halál mezsgyéjén átlépve visszafordíthatatlan helyzetbe jut az ember, mert „amerre dől a fa, ott marad”. A kárhozatból nem lehet senkit sem kiimádkozni, minden ún. tisztítótűz a Sátán csapdája, hogy elaltassa az embert, hogy élhetsz itt a földön Isten szempontjából közömbös, akár bűnös életet, majd az itt maradottak, valahogy beimádkoznak a tisztítótűzbe és ezzel megtisztulva bűneidtől beléphetsz Isten bűntelen tiszta világába. Péter apostol levelében kihangsúlyozza, hogy a vízözön alkalmával csupán 8 lélek menekült meg „víz által”, azaz, a víz, amely az akkori bűnös emberek halálát okozta, a megmentő bárkát „hátára vette” és vitte  a szabadulást jelentő Ararát hegységig. Az Úr Jézus más szavakkal üzeni a mai embernek: én nem ítélek el senkit, mert én az ember megmentéséért adtam életemet, ítéletet az a beszéd (Isten igéje) fog gyakorolni, amit tőlem hallottatok és nem adtatok hitelt neki. Aki viszont hittel befogadja, annak megmentő, üdvre vezető bárkája lesz az Ige.

Nos, alapvető fontosságú magyar népünk számára is, hogy most, amikor a Sátán elképesztő nyomással zúdítja fejünkre az erkölcsi és gazdasági bajokat, fordítsuk tekintetünket az evangélium örömüzenete felé, hogy van szabadulás, van visszafordulás arról a lejtőről, amelyen egyre lejjebb csúszik népünk is, azzal, hogy nem veszi halálosan komolyan a kegyelem elkérésének lehetőségét. Jézus Krisztus nem a szomorú depressziósok klubját alakította meg, hanem az egyházat, a bűnből kihívottak gyülekezetét. Neki végtelen hatalma van felettünk, mert „neki adatott minden hatalom mennyen és földön”, de nem él kényszerítő hatalommal, szeretettel hív és kér, jöjjetek énhozzám, mindnyájan…” (Máté 11, 28). Ő örökké tartó örömet szeretne adni a mi népünknek is. Az öröm viszont egy állapot, amely nem függ az életkortól, a gazdagságtól, a sikerektől, mert minden földi dolog csak időleges. Igazi örömöt, amely már itt e földön elkezdődik és folytatódik egy örökkévalóságon át csak Isten tud adni. Ezt bizonyítja Jávor Pál és még sok más jeles személyiség élete, akik bizonyságot tettek erről a megdönthetetlen igazságról.

Hála Istennek, a templomok ajtajai nyitva vannak, ahol anyanyelvünkön, hallhatjuk és olvashatjuk Isten hívó szavát. Itt az ideje, hogy keressük a kapcsolatot, és összefogjunk minden jó szándékú nemzettársunkkal, hogy tehessünk valamit népünk testi-lelki feltámadásáért.

Bátkai Sándor