Jerzy Popie Russko példája

A napokban avatták boldoggá Jerzy Popie Russko atyát, a lengyel ellenállás jelképévé vált lelkészt, akit 1984-ben  a  titkosszolgálat alkalmazottai gyilkoltak meg.  Életművének jellemzése alkalmával különösen nagy hangsúlyt kapott az Isten-i erkölcs mellet történő határozott kiállása, akár életének feláldozásával is.

Erkölcsi és gazdasági válságba szakadt világunkban ilyen jellemszilárd embereknek vagyunk nagyon szűkében… és jaj annak a népnek, akinek, amikor hősökre van szüksége, nincsenek hősei.  Amikor a felelős vezetők mutatnak rossz példát, és csapják be saját népüket.

A közelebbi és távolabbi múlt számos példát szolgáltat erre. Az ördög mindig talál alkalmas eszközöket, hogy szakadékba taszítsanak akár egy nemzetet is. A 2. világháború végén, amikor már nyilvánvaló volt, hogy egy vesztes háborúból mindenképpen ki kell menekülni, “találtatott” egy Szálasi Ferenc, aki néhány fanatikus nyilas támogatása mellett a hatalmat megragadta, hogy saját uralkodási vágyát kiélje, és ezzel az országot a lehető legrosszabb helyzetbe hozta. Nem csoda, hogy a kötélen végezte. Isten igéje világosan megmondja: amit vet az ember, azt aratja. Sajnos úgy tűnik, hogy a mi nemzetünk vezetői is elszakadtak a valós élettől. Amíg megkapták a felhatalmazást a szavazóktól, addig számos pozitív ígéret hangzott el, most viszont a sorsdöntő napokban, amikor az egyszerű, szegény nép mellett kellene kiállni, hogy megtartsák bársonyszéküket, olyan elnyomó, embertelen intézkedéseket támogatnak, amelyek azokat sújtják, akik őket a bársonyszékbe juttatták. Az RMDSZ  vezetőinek éppen most lenne  ragyogó alkalmuk arra, hogy – akár áldozatokat is vállalva – bizonyítsák, hogy keresztyén erkölcstől vezérelve nem szavazzák meg a kisembereket sújtó intézkedéseket. Ha egy igaz ügy mellett állnak ki, Isten fog bizonyítani mellettük, és ha a történelem bármilyen fordulatot hoz, tiszta lelkiismerettel, felemelt fejjel várhatják, hogy Isten még a látszólag rosszat is jóra fordítsa. Ez a helyzet még a barikád másik oldalán levőkből is tiszteletet váltana ki.

Egyre sötétebb helyzet elé néző magyar népünknek elengedhetetlen szüksége van a megmaradás érdekében Isten áldására. A 133. zsoltár világossá teszi, hogy CSAK ODA KÜLD ÁLDÁST AZ ÚR, ahol egyetértésben, szeretetben vannak együtt az emberek. Bár meg tudná érteni népünk “apraja-nagyja”, hogy milyen csadálatos dolgot kínál nekünk Isten. Használjuk az Ő telefon számát  – Zsoltár  50, 15 –: “hívj segítségül engem  a nyomorúság idején,  én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”!

Bátkai Sándor