Jézus Krisztus az Istentől érkezett Megváltó!

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van!” 

(János ev. 3, 36.)

Az Örökkévaló Isten mindent tökéletes szépségben teremtett. Az ember is csodálatos világba érkezett, hiszen a gyönyörű Éden volt eredeti lakhelye. Egy bizonyos idő után nagy szomorúság zúdult e világra a bűn megjelenésével. Minden földre született ember akaratlanul is hozza magával az Ádámtól örökölt bűnt. A bűn nagy bánatot okozott mind a menyben, mind a földön.  Szükségszerűvé vált, hogy az Örökkévaló megszabadítsa az embert a bűnre kimondott halálos ítélettől.  A bűn eltörlésének ára emberi aggyal elképzelhetetlenül magas ellenértéket követelt.  Jézus Krisztus vére kellett follyon a golgotai kereszten megmentésünkért. Aki elfogadja azt a tényt, hogy Jézus vére a kereszten ő érette is folyt, elkérheti a megbocsátást, a kegyelmet és tisztán, bűntelenül mehet át a „túlsó partra”, és találkozhat a Megváltó Jézussal! Az Ige leírása alapján: A „hétnek első napján” korán reggel a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. Ekkor Mária elszaladt két tanítványhoz – Péterhez és Jánoshoz –, és elújságolta nekik a hírt: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk hová tették.” Ekkor a két tanítvány futva ment a sírhoz, és valóságosan látták, amit Mária mondott nekik, és nyomban felismerték, mindaz, amit a próféták irtak, és Jézus is mondott, valóságosan megtörtént. Az események peregtek. Hajnalban illatszereket készítő asszonyok is sietve mentek a sírhoz, ahol döbbenettel hallották az angyali üzenetet: „Miért keresitek a halottak között az élőt? Nincs itt, mert feltámadott!  Emlékezzetek rá, hogy még Galileában megmondta nektek: Szükséges, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, keresztre feszítsék, és hogy a harmadik napon feltámadjon!” 
Kedves nemzettársaim! Minden embernek, aki az üdvösség ajándékában szeretne részesülni, az örök Igét tanulmányoznia kell, hiszen  a legragyogóbban Jézus személye sugárzik felénk. Sok tanulságot olvasunk az Emmausba igyekvő tanítványok beszélgetéséről.  Jézus két tanítványa Jeruzsálemből  Emmausba tartott, és útközben a tragikus keresztre feszítésről beszélgettek. Jézus közben melléjük csatlakozott, és figyelemmel hallgatta beszélgetésűk témáját. Egy idő után Jézus is közbeszólt, de valami megakadályozta őket, hogy felismerjék Jézusban a kereszt győztesét, a Megváltót.  Miután Jézus rákérdezett a beszélgetés témájára, a két tanítvány azt gondolta, hogy a kérdező nem tud semmit a Jeruzsálemben történt szomorú eseményekről. Miután a tanítványok elmondták mindazt, amit hallottak társaiktól Jézus kereszthaláláról, majd döbbenettel szóltak a hírről, hogy bár Jézust eltemették, a sírhoz érkező tanítványok már nem találták Őt a sírban. Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen értetlenek és nehéz felfogásuak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondtak! Hát nem éppen ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, mielőtt bement a dicsőségébe?”  Azután Jézus elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak.  Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes tőbbi prófétával az egész Íráson keresztül. Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen a nap is lenyugodott már, mindjárt beesteledik!”  Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a faluba.
Drága magyar testvéreim! Amikor asztalhoz ültek, Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta, akiknek ebben a pillanatban megnyilt a szemük. Rátekintettek Jézusra, de Ő eltűnt a szemük elől. A két tanítvány kellemes szavakkal szólt az eseményekről: „Hát nem ezt éreztük, amikor útközben az Írásokat magyarázta, és feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét?” Azon nyomban fel is kerekedtek, és visszaindultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt és a többieket, akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!” Ekkor ők ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan megtörte a kenyeret. Kedves magyar testvéreim, fogadjuk szívünkbe az Ige csodálatos üzenetét: „Mert kegyelemből van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”. (Ef. 2, 8.) Még egy fontos dolog: Jézus személyesen mutatta be a hívő ember engedelmességét az isteni parancs iránt, amikor bemerítkezett, és így teljes engedelmességgel ment vissza az Atyához. Zengjük hát teljes szívből: „Feltámadt Hős, ó dics neked, nagy győzedelmedért”!
Bátkai Sándor