Jézus visszajön, de várjuk-e Őt igazán?

„Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!”

(Zsidók 3, 7–8.)

A gondolkodó embert minden korban érdekelte: mi végett élünk. Honnan jöttünk, és hová megyünk? Az életben sok minden megismételhető: rosszul sikerült vizsga, épületek tervében javításokat lehet eszközölni, gépeket, technikai felszereléseket, újra lehet gyártani... stb. Az élet értelmének és céljának megismerésére rendkívül fontos tudni az Örökkévaló Isten kinyilatkoztatását, „honnan jövünk, és mi lesz földi életünk után”, hiszen csak egy és megismételhetetlen földi életünk van! Éppen ezért, alapvető fontosságú megismerni, a választ a kérdésre, hiszen minden, ami létezik e világmindenségben egy hatalmas alkotó munkája, s így tehát a teremtés jogán az Ő tulajdona vagyunk! Létezésünk, jelenünk, jövőnk Tőle függ!  Keresztény orvosok több esetben kimondták a lényeget: azért is fontos az ember életéért harcolni, mert az embernek testét túlélő lelke is van, s annak jövőbeli sorsa ezen a földön dől el! Napjaink divatos emberi megfogalmazása szerint, „valósítsd meg önmagadat”, ne gondolj arra, hogy minden tettedért egy napon számot fogsz adni. A Biblia ezt a vélekedést egyszerűen bűnnek nevezi!

Az Örökkévaló nem rabszolgákat teremtett magának, hiszen erre nincsen szüksége, minden az Övé, nem szenved semmiben hiányt. Szabad akarattal, döntési joggal rendelkező embereket hozott létre, akik boldog, szeretetközösségben élnek Vele egy örökkévalóságon át. Teremtésében az angyalokat is, szabad akarattal rendelkező mennyei lényekként, az öröm forrásává kívánta tenni. A végzetes tragédia úgy történt, hogy egy gyönyörű angyalfejedelem szembe fordult teremtőjével, aminek eredménye végül az lett, hogy a vele egyetértő, s az általa megtévesztett angyalok egy része is kivettetett a mennyből, és gonosz démonként élnek tovább. Létük megpecsételődött. A végítélet napján megkapják a maguk választotta sorsot!

Kedves nemzettársaim! Isten az örök törvény, a mindenek alkotója. Tudta nélkül nem történhet semmi e világmindenségben, viszont borzasztó megtévesztés arra gondolni, hogy Isten megakadályozza Sátánt, hogy kiélje gonosz kívánságait. Így tehát folytonosan azon dolgozik, hogy az embert, a teremtés koronáját is szembe fordítsa Teremtőjével. Ha az ember védelmét Isten a Sátán könyörtelen félreállításával oldaná meg, Lucifer jogosan vádolná Istent azzal, hogy zsarnokként uralkodik a világ felett. A teremtés révén neki adott hatalmat viszont nem lépheti át! Történelmi példák igazolják, hogy ördögi hatalmával élve, sokakat megtéveszt, sőt kapcsolatba léphet a teremtett emberrel is, ezért mondta ki Isten a kemény ítéletet Mózes számára: „Varázsló asszonyt ne hagyj életben”! (2. Mózes 22, 17.) Minden, amit az embernek tudnia kell Isten csodálatos láthatatlan világáról, Jézus egykor elmondta, ma pedig a Biblia áll rendelkezésünkre ennek érdekében. Amikor Izrael népe kivonult Egyiptomból, Isten csodák sorával bizonyította hatalmát a fáraó előtt. Az is igaz, hogy a Sátánnal „paktáló” Egyiptomi mágusok is három csodát, titkos ördögi mesterségükkel meg tudtak tenni, a rossz irányba eredményesek voltak, de vissza, a jó irányba már nem tudták fordítani a dolgokat. A fáraó például Mózest és Áront kérte, hogy imádkozzanak az élő Istenhez, hogy kipusztuljanak a békák, amelyek ellepték egész Egyiptomot, a mágusok itt már tehetetlenek voltak. Sátán csak a megrontásban sikeres!

Drága magyar testvéreim! A jelen, válságoktól terhes világhelyzet, az Istentől való elfordulás szükségszerű következménye. Jézus Krisztus világosan megmondta jövendöléseiben, hogy az utolsó időben a hitehagyással egyenlő arányban megnő a gonoszság is. Az egyre gyakrabban megjelenő tragédiák arról szólnak, hogy Sátán dühösen tombol „tudván, hogy kevés ideje van hátra”! Ördögi megtévesztés arra gondolni, hogy a tragédiák az Isten felé fordulást, az emberi gondolkodás megtisztulását eredményezik. Jézus egyértelműen az utolsó idők jelei között sorolja fel. Megtévesztés nélkül, világosan fogalmaz: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt” (Máté ev. 7, 14.).  Oda jutottunk – egyes vélemények szerint –, hogy egy generációra vagyunk a kereszténység kialvásától, eltűnésétől Európában.

Hála Istennek, hogy még tart kegyelme, ezért kéri az Ige: „Ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket”! A mi magyar népünket is hívja a megtérésre, az örök életre, amint azt egy kedves énekünk megfogalmazza: „Még egyszer hív az Úr kegyelmesen, az üdvöt kínálja. Ó Jézus, érzem, most kell döntenem, én elfogadlak ma. Jövök, jövök, szívem átadom, Uram Tied vagyok! Szent véred bűntől megtisztít. Hozzád hű maradok!”

Bátkai Sándor