Kereszténynek lenni időleges vagy örök fogadalom?

„Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!”.  (Jel. 2, 10.)

Nagyon sokatmondó és komoly önvizsgálatra késztető mondat hangzott el a jeles indiai személyiség, Mahatma Gandhi részéről, amikor a világvallások komoly tartalmát, és azok megélését vizsgálta: „Bizonyára keresztény lennék én is, ha látnék 24 órás keresztényt”. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy minden korban talált a Sátán az ember számára látszólag kellemes, de ugyanakkor Istentől elcsábító eszközöket. Sok embernek egyetlen célja életében, hogy boldog legyen. A gond ott van, hogy rosszul próbálják meg ezt elérni. A „boldogság-recept” összetevői között találjuk: ne aggódj túlzottan semmiért, mert van egy Örökkévaló Istened, aki ismeri életed minden szükségét, imában kérd az Ő segítségét, de ugyanakkor adj hálát Istennek mindenért! Isten azt akarja, hogy mindenről beszélgess Vele, de ez több annál, hogy „add meg nekem” imákat mondunk: „Istenem, add meg nekem ezt”, „Istenem, add meg nekem azt”… Képzeld el, ha minden alkalommal, amikor a szüleiddel beszélsz, csak annyit mondanál, „Apa, adj 15 ezer lejt!”, vagy „Anya, kérek egy autót!” Milyen kapcsolat lenne ez? A szülők néha csak azt szeretnék, hogy a gyerekeik eléjük álljanak, és ezt mondják: „Köszönöm mindazt, amit eddig adtál.” Isten is ugyanígy van ezzel. Ő is azt akarja, hogy odaállj elé és ezt mondd: „Mennyei Atyám, köszönöm! Köszönöm, amit eddig adtál nekem.” Az ilyen imádság az, amely elvezet a boldogsághoz. Bármennyire kilátástalan is a helyzeted, mindig találhatsz valamit, amiért hálás lehetsz. Az a történet, amikor Jézus meggyógyította a 10 leprást, jól mutatja, hogyan befolyásolja a boldogságunkat az, ha megköszönjük Istennek „mindazt, amit értünk tett”. A Bibliában a leprások társadalmilag kitaszítottak voltak. Senki sem akart a közelükbe menni, mert félt, hogy esetleg elkapja a leprát. Jézus viszont mind a tízzel együttérzően bánt, mindet meggyógyította. A Bibliában azonban az olvasható: „Miután meggyógyultak, csak egy volt közülük, aki visszament, leborult Jézus lábához, és köszönetet mondott neki újra meg újra”. (Luk 17, 16.) Hasonlóan a lepráshoz, aki visszament, te is hálás vagy azért, amit Jézus érted tett? Akkor menj Istenhez imában, és boldogan köszönd meg neki újra és újra! Ez az igazi keresztény mindennapi feladata. Ez bizonyítja valóban hűségünket, kitartásunkat abban, amit egykor a keresztség vizében tettünk. Kedves nemzettársaim! Napjaink világa ékesszólóan igazolja, hogy egyre jobban fogy az igazi hívők száma. Kiürülnek a templomok, „lazítanak” a gyülekezetekbe járók. Vannak, akik csak abban reménykednek, hogy ha nevük szerepel valamely egyház anyakönyvében, az üdvösség számukra biztosított. Isten iránti hálával kell gondolnunk arra is, hogy van olyan vezető személyiség népünk élén, aki beszédeit „A Jó Isten mindannyiunk felett” gyönyörű  köszöntéssel fejezi be, de ugyanakkor van olyan politikus is, aki gonoszságaiért Brüsszel védelme alá bújik. Háromgyermekes édesapa és „pártvezér”, de minősíthetetlen videófelvételek készültek gonosz tetteiről. Jogosan merül fel a kérdés: hova tűnt követőiből a „józan ész”? Az is szomorú valóság, hogy egy főváros irányítására a magyar emberek egy része olyan személyt állított, aki a forgalom jó irányú támogatása helyett, minősíthetetlen prájd felvonulásra hívja az embereket. Ezzel a tettével még a gyermekeket is fertőzi. Arra nem gondol, hogy az isteni számonkérés nem marad el. Drága magyar testvéreim! Nem kell részletesen szólnom arról, hogy a megjövendölt „utolsó idők” jelei napjaink egyértelmű része már. Jézus Krisztus, aki isteni vérét adta megmentésünkért, nem akart bennünket tudatlanságban tartani. Előre jelezte, hogy az Istenhit az emberekben nagyon kihűl, az isteni törvényeket még a „hivatottak” is kijátsszák, hiszen napjainkban már vannak olyan lelkészek, akik egynemű párokat házasítanak össze. Igen, Jézus Krisztus ezt is előre jelezte: az utolsó napok Nóé és Szodoma idejéhez fognak hasonlítani. Tudjuk, hogy a bűn akkor a tömeges pusztulást hozta e földre. Az „ezredévnyi szenvedés” népünk mélyre csúszásának eredménye. Nagyon fontos lenne, hogy minden magyar ember szívébe fogadja az Ige figyelmeztetését: „Aki hisz a Fíúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (János 3, 36.) Legyünk hűek az Istennek tett fogadalmunkhoz, és zengjük tiszta szívből: „Bízom benned Uram Jézus, benned bízom egyedül. Engem nagy kegyelmed hordoz, így lelkem üdvözül.”

Bátkai Sándor