Két húsvét között, válsághelyzetben        

 „...Bűneink miatt gyúlt harag kebledben...”

 /Kölcsei Ferenc: Himnusz/

Válsághelyzetben vagyunk. Nem túl régen még úgy tűnt, hogy minden rendben van. Egy váratlan ellenség miatt egyik napról a másikra a szobákba kényszerültünk, és nem tudjuk mit tegyünk, megoldásokat keresünk. Úgy tűnik, hogy időnként szüksége van a fogyasztói társadalomnak „kényszer pihenőre”, mert az időt csak pénzben méri. Megváltozott az élet ritmusa. Megtaláltuk egymást, van időnk csendes beszélgetésre, megtanuljuk, hogy egyedül nem kerülhetünk ki a válságból, vigyáznunk kell egymásra, mert minden magyar felelős minden magyarért. Megváltozik az értékrendünk. A közösségi média azt az illúziót keltette bennünk, hogy mindig együtt vagyunk. Most, hogy a templomok, közösségi alkalmak ajtajai bezárultak, kiéhezünk a valós emberi találkozásokra, és erre egy vírus kellett megtanítson.

Kedves nemzettársaim! Mi, akik lakóhelyünk, életterünk kapcsán két húsvét ünnepi hangulatát éljük át, bőven van időnk a nagypéntek, majd pedig a feltámadás eseményeit áttekinteni és az ebből eredő isteni üzenetet szívünkbe fogadni. Megállapíthatjuk, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthalála a tanítványokra teljes csalódást, kétségbeesést, halálfélelmet zúdított. Néhány nappal korábban még abban reménykedtek, hogy Jézus átveszi a politikai hatalmat a rómaiaktól, ők pedig az ország magas rangú tisztségviselői, miniszterei lesznek. A szombatot követően, a hétnek első napján az asszonyok kenettel a sírhoz mentek, időközben az Úr angyala leszállt a mennyből, és elhengerítette a követ. A sírt őrző katonákat a látványtól halálos félelem fogta el, gyorsan elmenekültek jelenteni a helyzetet megbízóiknak, míg az asszonyokhoz az angyal bátorító szava hangzott: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott!” Örökérvényű tanulság: a depresszióból, a félelemből ma is azoknak jön a vigasztalás, akik tiszta szívvel Jézust keresik! A feltámadásról szóló hír eljutott a tanítványokhoz is, akik a zsidó vezetők bosszújától tartva a bezárt ajtók mögötti teremben tartózkodva reményvesztetten beszéltek az eseményekről. Nagy meglepetésükre Jézus hirtelen megjelent a terem közepén és „Békesség néktek” köszöntéssel üdvözölte őket, majd a döbbenettől ámuló tanítványoknak megmutatta „névjegyét” azaz kezeit és oldalát. Sok tanulságot hordoz a tény, hogy Jézus a terem közepén állt meg! Keressük őszintén szívünkben a választ, és legyen ez mindennapi leckénk: hol adunk helyet Jézusnak? Életünk középpontjában... vagy csak „Jajj Istenem” keresztényekként, a bajban kiáltunk hozzá! Fontos tanulságot hordoz az Emmausba igyekvő tanítványok esete is, akik – miközben Jézus útitársként hozzájuk szegődött – szomorúan tárgyalták a jeruzsálemi történéseket. Jézusnak –látszólag – csodálkozó kérdésére: „Mi történt?”, beszámoltak a golgotai eseményekről, majd elmondták mély csalódottságuk okát: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izráelt.” (Lukács 24, 21.) Jézus erre világosan tudomásukra hozta, hogy szomorúságuk oka saját hitetlenségükből fakad, és felsorolta nekik Mózestől kezdve a próféciák sorát, amelyek mind az Ő személyére utaltak: egyedül, csak az Ő golgotai áldozatára való tekintettel nyerhető el Istentől bűneink bocsánata és az ezzel járó örök élet.

Drága magyar testvéreim! A hírközlő szervek naponként szólnak arról, hogy gonosz emberek, álhírek sokaságát zúdítják reánk, és sokan a megtévesztés áldozataivá is válnak. Jézusnak minden jövendölése szó szerint bekövetkezett. Ő, aki életét volt hajlandó értünk áldozni, óvva intette egykor tanítványait, ma bennünket: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben... hamis próféták jelennek meg” (Márk ev. 13:5, 22.) Jézus tudatosan használta „az én nevemben” kifejezést, mert a megtévesztés akkor igazán hatásos, ha a hitelesség látszatát kelti! Már a „próféta” szó is arra utal, hogy Isten igéjének, Jézus tanításának elferdítése történik – azért hamis –, akár oly módon, hogy hozzá tesznek, vagy elvesznek valamit az Ige szavaiból! Jézus világossá tette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”; „SENKI SEM MEHET AZ ATYÁHOZ, CSAKIS ÉNÁLTALAM.” (János ev. 14, 6.)  Sohasem javasolta például tanítványainak, hogy a mennyei Atyához való imádságukban valamely elhunyt jeles személyiség (Ábrahám, Mózes, Dávid király... stb.) közbenjárását kérjék! Jézus szava ma is megáll: egyedül Ő az út az Atyához! Ezt emeli ki Pál apostol is a Timóteushoz irt levelében: „Mert egy az Isten egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1 Tim. 2, 5.) Kedves magyar testvéreim, népünk történelme során számos tragédiát élt már át. Nem ok nélkül foglalta bele „nemzeti fohászunkba” Kölcsei: „bűneink miatt gyúlt harag kebledben”! Jó lenne komolyan elgondolkozni azon is, hogy a jelen vallási gyakorlata párhuzamban van-e Isten akaratával, Jézus tanításával?! Az a nép kerül ki győztesen e világválságból, aki igénybe veszi a „leghatalmasabb ügyvéd” segítségét, aki nem más mint a kereszten életét értünk áldozó Megváltó. Ha ez megtörténik, akkor Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, ma nekünk is elmondja a vigasztaló szavakat: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem”!

Bátkai Sándor