Köszönet egészségünkért

Aradiak zarándokoltak Radnára, zászlókkal, énekelve és imádkozva. Mindez történt 1732. július 28-án. Idézet Lakatos Ottó könyvéből: „24 díszesen öltözött 9 éves fiú és leány-gyermek nyitá meg a menetet. 

A férfiak födetlen fővel, a nők oldalt hajjal, mezítláb követték a kicsinyeket s ájtatos zsolozsmákat énekeltek. Ez első fogadalmi tény befejeztével az aradi lelkes polgárok az ex voto emelendő Szent Háromság-szobor felállításához fogtak. A szobor 1746-ban lett befejezve”.

Mindez nagyon régen történt. Azóta újabb szobor áll a színház előtt, le is bontották, majd a közelmúltban ismét helyére került. Csak egy valami volt töretlen századokon át: a megfogadott körmenet, majd amikor tiltották, az imádság, a hála, a köszönet egészségünkért.

Manapság sokan autóval mennek Radnára (ha mennek), Szentháromság ünnepe utáni vasárnapon egyre kevesebben vannak a fogadalmi körmeneten. Mert köszönni mindig nehezebb, mint kérni. Csak ha baj van, akkor jut eszünkbe egy-egy hálaadó perc.

Tavaly tavasszal megjelent az új grippe veszélye, s mintha valamivel többen jöttek volna el a körmenetre, mint máskor. Pedig Arad polgárainak ott a helyük. Lehet jönni kocsival, csak éppen pár percre ott lenni a szobor közelében, nem kell a födetlen fő s a kilométerek járása mezítlábasan.

Városunk képviselete az ezerhétszázas években kézbe vette a polgárok kezdeményezését, támogatta, segítette a szoborállítást. Mai képviseletünk is megtette a magáét, s bár már nem is reménykedtünk, a Szentháromság-szobor ismét áll. Mi több, városunk egyik ékessége.

Vasárnap háromnegyed tízkor áldozzunk tíz percet a köszönetre, egészségünkért, a járványok elmúlásáért, szeretteink testi épségéért.

Mi, aradiak.

Matekovits Mihály