Lazuló hit, gyengülő lelki közösségek

„Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, 
nem alkalmas az Isten országára.”   
(Lukács ev. 9, 62.)

Többször volt már földi világunk végzetesen nehéz helyzetben. A vízözön előtti állapotról azt irja az Ige, az emberek ettek, ittak, építettek, házasodtak, de ami a legfontosabb, a Teremtő Istentől elfordultak. Pusztán a múlandó földi dolgok jelentettek számukra értéket. Ennek meg is volt a szomorú következménye. Hasonlóan, Szodoma és Gomora is mélyre csúszott állapota miatt az Örökkévaló kemény ítéletében részesült. Az Ige jóindulatú figyelmeztető szavai napjaink embere számára elmondják, hogy amikor ezek a jelenségek egyre sűrűbben mutatkoznak a földön, erősen közeledik a „vég”. A 21. században az embernek olyan lehetősége van, ami sohasem volt: tönkre tudja tenni a természetet, az ózonpajzs megsérül, de beszédesen szól erről az időjárás változása is. Hallottunk már atomtérről, pusztítjuk az őserdőket, mert kell a sok papir, de a terrorizmust, a migrációt sem tudjuk megállítani, a Gender-ideológiát még az erurópai csúcsvezetők is támogatják a „kissebség védelme címén”. A békét munkáló politikusokat pedig háttérbe szorítják. Halált hozó háborúba kényszerítenek embertelen módon sok családapát. Mindezt Brüsszel mellett, több állam politikai vezetése támogatja. Olykor még az egyházvezetőket is kemény ítélettel fenyegetik. Mindezek eredménye, hogy posztkeresztyén korszak köszöntött ránk. Nem csoda, hogy „elvadul a nép”, kiürülnek a templomok, és nő a mély sátáni gonoszság. Kedves nemzettársaim! Isten egy többdimenziós világba helyezte az embert. Kapcsolódik másokhoz, de gyakran önmagával is beszélget: pl. egy hölgy a vitrin előtt áll, és lát egy szép cipőt, azt mondja, hej, de jó lenne... de ide még egy szép táska is kellene... és megbeszéli önmagával. Isten nem vette el az embertől a szépérzéket, az általa nyujtott örömök lehetőségét.  Nagy fontosságú észrevenni földi szükségleteink közepette, hogy szerető Istenünknek köszönhetjük létünk minden áldását. Az nem elég, hogy esetleg vasárnap felveszem ünnepi ruhámat, majd utána egész héten már nincs időm rá. A forma rendben lehet, de igazi tartalom nélkül. Az Ige gyönyörűen fogalmaz: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak, oda küld áldást az Úr és életet örökké.” (Zsoltár 133:1–3.) Sajnos, egyesek bibliájából úgy látszik, hogy hiányzik az „együtt” szó. Gyakran történik, hogy az Istennek tett fogadalom nem párosul következetes gyakorlati cselekedetekkel. Erre utal az Ige, amikor azt mondja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat!” (Jakab 1, 22.) Remek példát mondott erre Jézus, amikor egy ember azt mondta neki: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak.” (Lukács 9, 61.) Igen, Jézusnak tett fogadalmat, majd következett a veszélyes „de” szó. Ez annyit jelent, hogy feltételei vannak. Isten követésében nem lehet feltételeket szabni. Ha megtartod a „de” szavadat, Isten Szentlelke ráüti a pecsétet az életedre, hogy szolgálatra alkalmatlan. Ne légy az, akinek feltételei vannak! Az Ószövetségben, amikor Illés hívja Elizeust, ezt olvassuk: „És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek” (1Kir 19, 20). Illés elengedte. Elizeus egy pillanatot kért, hogy megcsókolhassa szüleit, de nyomban visszatért. Ez az ember az idézet ige szerint búcsúzkodni akart. Aki búcsúzkodik, az ott marad. Hány ember búcsúzott már a különböző szenvedélyektől, hány ember búcsúzik a tévétől. Csak a híreket meg a politikai műsorokat nézem. És ott marad. Minden úrvacsoraosztásnál búcsúztál a bűneidtől, és mindig benne maradtál. Ha valaki megérezte szívében Jézus hívását, az ne búcsúzkodjon, hanem hagyjon ott mindent, és induljon! Ha nem búcsúznál annyit, már az egész családod utánad jött volna. Ha Ő hívott, akkor feltétel nélkül mondj igent, és menj!

Drága magyar testvéreim! Még nem zárult le a kegyelem elkérésének ideje. Most, amíg e földi létben élünk, ragadjuk meg az Isten adta lehetőséget. Jézus maga mondta egykor tanítványainak, ma nekünk: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár a sötétségban, hanem övé lesz az élet világossága.” (János ev. 8, 12.) Ne feledjük, hogy lesz egy nagy végelszámolás. Erre figyelmeztet az Ige: „Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk is el tudja mondani imádságban a zsoltáríró szavait: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened”. Ha ez megtörténik, boldogan zenghetjük: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén.”

Bátkai Sándor